„Az állam és az egyház szétválasztása olyan érték, amit a keresztényeknek is pártolniuk kell, mert ez a vallásszabadság alapfeltétele, így az ő szabadságuké is. Houellebecq könyvének egyik üzenete, hogy ha Európában állam és vallás újra közeledni kezd egymáshoz, demográfiai és egyéb okokból egyáltalán nem biztos, hogy az a kereszténységnek kedvez. Bár éppen Franciaországban láthatjuk extrém példáit a túlhajtott laicizmusnak (a kereszt nyilvános viselésének tilalma, II. János Pál szobrának nemkívánatossá válása), erre semmiképpen sem az a válasz, hogy az államnak egyes vallási értékeket egyoldalúan védenie kellene. Hiszen nincs garancia arra, hogy ez a védelem mindig is a mi keresztény (katolikus? protestáns?) értékeinket fogja megilletni. (…)
Behódolás helyett tehát az európai keresztényeknek és a szekularizáció híveinek meg kell találniuk a közös alapot. Ez nem más, mint az állam és az egyház ésszerű szétválasztása, amely azonban nem csap át a kereszténységgel szembeni intoleranciába, hanem kellő érzékenységgel viszonyul annak jelképeihez és a benne rejlő értékekhez. A fenti példára visszatérve: a keresztényeknek nem érdemes az őket sértő karikatúrák vagy egyéb megnyilvánulások miatt a szólásszabadság korlátozását követelniük az államtól, a világiasan gondolkodóknak viszont nem árt felismerniük: e megnyilvánulásoknak ma már nincs különösebb »sportértékük«, sőt áttételesen maguk alatt vágják a fát a számukra kívánatos társadalmi berendezkedés alapjául szolgáló hagyomány gyengítésével.
A keresztények és a szekularisták e »szövetségének« – melynek normális körülmények között magától értetődőnek kellene lennie – nem szabad kifejezetten az iszlámmal szemben megköttetnie. Ennek alapja a nyitott és kiegyensúlyozott társadalom megőrzésének igénye kell, hogy legyen, amelyben bármilyen hitű állampolgárok megtalálhatják a maguk helyét. A kereszténység háttere híján csak egy identitását feladó Európa jöhet létre, szekuláris berendezkedés híján pedig egy, a saját szabadságát feladó Európa. Még az ideérkező mozlimoknak is az az érdekük, hogy ez ne így legyen, hiszen csak egy szabad, magabiztos Európa lehet képes valóban integrálni őket.”