Beijedtek Orbán javaslatától a németek, fel is mondták gyorsan a sablondumát
Orbán még mindig nem azt teszi, amit elvárnának tőle a németek.
A magyar kormány ezeket az elveket pont fordítva szeretné a gyakorlatban látni az Európai Unióban: ahol is mindenki fogadja el, hogy Magyarország mindig más véleményen van, mint a többi tagország.
„Francois Hollande francia államfő, David Cameron brit miniszterelnök és José Manuel García-Margallo spanyol külügyminiszter már mind jelezték, hogy országuk elfogadhatatlannak tartja az EU által elővetített menekültügyi kvótarendszert – amelyben központilag szabnák meg, melyik tagállam hány menekültet köteles befogadni. Orbán Viktor és kormánya szintén hangosan ellenzi a lépést. Valószínűleg hamarosan többen csatlakoznak majd a vétóhoz, amit az is jelez, hogy Angela Merkel német kancellár már közös állásponton dolgozik Hollande-al.
Ezt látva tehát felmerül az előzőleg feltett kérdés: a magyar diplomáciának valóban egyáltalán nem fontos, hogy milyen a megítélése külföldön/nemzetközi szervezeteknél/a világban? Amikor végre közösen, egy népesebb blokk tagjaként harcolhatna saját érdekeiért, akkor sem vetődik fel, hogy részt vegyenek egy kis kontinentális csapatjátékban? Amikor »közös európai megoldáson« szeretnének gondolkodni a menekültügy kapcsán, akkor miért kell az aktív részvételünk esélyeit egy már előre láthatóan minden fronton támadható, irányított kérdésekkel operáló és kvázi-értelmetlen nemzeti konzultációval elrontani?
Orbán Viktor tegnap este azt mondta, hogy »mi (magyarok – a szerk.) sohasem voltunk multikulturális társadalom«, és hogy »értéknek tekintjük azt, hogy Magyarország egy homogén ország, kultúrájában, gondolkodásmódjában, civilizációs szokásaiban meglehetősen homogén képet mutat. Szerintünk ez egy érték, és nem is szeretnénk ezt föláldozni.« Továbbra is megdöbbentő számomra azt látni, hogy a magyar kormány ezeket az elveket pont fordítva szeretné a gyakorlatban látni az Európai Unióban: ahol is mindenki fogadja el, hogy Magyarország mindig más véleményen van, mint a többi tagország. Ha pedig nem, akkor is. Mert hát mi ez, ha nem multikulturalizmus, nem igaz? Az, hogy közben az ország gyakorlati külpolitikai érdekei sérülnek egy amúgy is kifejezetten megosztott diplomáciai időszakban, csupán mellékes zaj, ami úgy tűnik, senkit sem zavar a magyar kormányban.”