Magyar jobboldal: átépítés alatt

 „2010-ben a Fidesz világossá tette, hogy amit tenni akar, az több mint kormányváltás, több mint rendszerváltás, egyenesen forradalom. A kétharmados Fidesz-győzelemmel Magyarországnak hosszú idő után újra olyan kormánya lett, amely következetesen kiáll a nemzeti érdek védelme mellett. A példa nélküli választói felhatalmazással bíró erős nemzeti kormány olyan helyzetet jelentett és jelent, amellyel a hazai és a nemzetközi szereplők lényegében nem találkoztak a rendszerváltás óta, bár helyesebb úgy fogalmazni, hogy azelőtt sem. Nem csoda, ha egy ilyen erős érdekérvényesítési szándékkal és potenciállal bíró kormány a kezdetektől fogva támadások kereszttüzében áll, itthon és külföldön egyaránt. Hogy kinek áll útjában egy erős magyar kormány? Lényegében mindenkinek; mindazoknak, akik az ország gyengeségének vámszedői voltak. Lássuk be, igazából kár lenne őket hibáztatni, csak azt tették, amit mi, magyarok engedtünk nekik, és ami a lényegük: profitot realizáltak. (...)

Bár sok hasonlóság van a 2010-es és a 2014-es ciklus politikai forgatókönyve között, legalább annyi különbség is látható. Először is a Fideszt ért támadásoknak részben más következményei lettek, mint azt a baloldal külső és belső támogatói várták. A mesterséges gyengítés egyik negatív externáliája a Jobbik erősödése lett. A másik jelentős különbség, hogy a Fidesz a második ciklusát tölti kormányon, amelyre a jobboldalnak egyelőre nincs kipróbált politikai eszköztára. Harmadrészt a Fidesz történetének egyik legjelentősebb belső konfliktusát rendezi éppen, amely meggyengítette a jobboldal belső integritását. Negyedrészt a Fidesz ellenfelei ma sokkal kevésbé tűnnek fenyegetőnek, mint az előző ciklusban, ami csökkenti a jobboldali szavazók harci kedvét. A 2014-es három választási vereség után a baloldal pártjai rosszabb bőrben vannak, mint négy éve, és a jobboldali választók politikai veszélyérzete ma kisebb, mint volt négy esztendővel ezelőtt. Mindemellett azt sem szabad elfelejteni, hogy a gazdasági vészhelyzet – épp a Fidesz kormányzásának köszönhetően – elmúlt, és ez a tény szintén szűkíti a kormány kommunikációs mozgásterét.

Végezetül pedig az Orbán-kormány számos, a rendszerváltás hajnalán megfogalmazott célt elért. Kiszorította az utódpártot a hatalomgyakorlásból, új alaptörvényt alkotott, új szabályrendszert fektetett le a nagyvállalatok és a magyar kormány kapcsolatrendszerében, integrálta a határon túli magyarokat az anyaországi politikai közösségbe, kitört az adósságspirálból. A következő időszak legnagyobb feladata immár nem az ellenfelek legyőzése, hanem az új célok kitűzése. Ahogy Napóleon írja emlékirataiban: a csatát megnyerni semmiség, a győzelmet kihasználni a valódi művészet.”