„Török Gábornak kellene a legjobban tudnia, hogy ezt így nem lehet. Felelős közszereplő nem vetheti oda, csak úgy mellékesen, hogy »magam inkább a halálbüntetés pártján lennék«, ezután semmiféle magyarázattal nem szolgálva arról, miért is tesz így. Fideszes vezetők stílusa ez. Az a fajta komolytalanság, ami ellen állítólag felszólal ezután, Facebook-oldalán kiemelve, hogy valójában »a _de_ a lényeg.« Nem, nem az a lényeg, és ezt minden bizonnyal ő is érti: azt már nagyjából minden nem-fideszes elmondta, hogy itt csak színházról van szó, bohózatról, hogy ez egy teljesen komolytalan felvetés. Annak viszont, ha a komoly elemző felveti, hogy ő mellesleg halálbüntetés-párti, súlya van.
Tegnap óta egyre kevésbé értem, mit akart ezzel Török. Miért döntött úgy, hogy miután beszámolt a politológus haláláról, világnézeti elköteleződésének egyik első megnyilvánulása ez lesz? Török eddig egy konzervatív-liberális elemzőnek látszott, Sólyom László tisztelőjének, aki 2006 és 2010 között az államfő politikai tanácsadó testületének is a tagja volt. Három éve Aszófőn mondott fontos beszédet a volt köztársasági elnök, amit aztán a helyi képviselőként dolgozó Török blogján közzé is tett. Hogyan tartja összeegyeztethetőnek a sólyomista örökséggel a halálbüntetés-pártiságot?
Sajnos magyarázat sehol semmi, Facebook-oldalán Török ekként válaszolt egy kritikus kommentelőnek: »Azt pedig engedje meg nekem, hogy ha megkérdezik a véleményemet egy ilyen - alapvetően értékválasztásokon alapuló - kérdésről, akkor elmondjam, amit gondolok. Nem állt szándékomban senkit hergelni, tisztában vagyok azzal, hogy sok érv szól ellene és mellette, de mindent összevetve nekem ez a véleményem. Sajnálom.« De hát eddig épp ennek ellenkezője volt Török krédója! Mitől olyan természetes most akkor ez a kiállás?”