Rejtett funkciók

„A halálbüntetés kérdésének felvetését az is motiválja, hogy a társadalom számára jelenleg nincsenek biztosítva olyan intézmények, amelyek lehetővé tennék a folyamatosan felgyülemlő frusztráció levezetését. Az állam polgárainak szükségük van arra, hogy lássák: a rosszak elnyerik büntetésüket, és vannak irreverzibilis büntetések is. Nietzsche írta: »Ha kipiheni magát az erény, frissebben ébred« - makrotársadalmi szinten igazat kell adni neki.

Az említett frusztráció egyik oka a sok közül, hogy a kérdés máig tabunak számít, a nép állást sem foglalhat róla. Az Európai Unió számára még mindig fontosabb a konfliktuskerülés, mint a hatékony intézkedés. A bizonyos bűnökkel szembeni tehetetlenség elleplezése még mindig a civilizáltságra, a demokráciára és a felelősség helyett a jogokra való hivatkozással történik. Aki mást állít vagy kezdeményezni próbál, automatikusan kívül helyezi magát a »felvilágosultak« körén.

A hazai belpolitikában tartja magát a nézet, hogy fokozott társadalmi feszültségek idején erősödnek a szélsőségek. A feszült hangulatot a radikális párt korábban, amikor a halálbüntetés mellett érvelt, csak tünetileg próbálta kezelni. A Fidesz tényleges politikai akaratán túl, amely a szankciók bővítését célozza, jelenleg nem pusztán a Jobbik tematikájának kiüresítése zajlik, hiszen amennyiben igaz, hogy az intézkedéssel a feszültség csökkenne, az egész radikális jobboldal iránti igény jelentősen hagyna alább.”