„A magyar politikai és gazdasági elit együttes felelőssége, hogy a bérek tekintetében 25 év alatt sem történt rendszerváltás. Jól tudjuk: a Kádár-korszakban a béreket azért tartották mesterségesen alacsonyan és »egyenszinten«, mert az állam igyekezett ingyenes szociális, kulturális, egészségügyi stb. ellátást biztosítani az embereknek. A rendszerváltás után viszont az önmagát túlvállaló, totálisan eladósodott állam fokozatosan megszüntette a különféle támogatásokat és ingyenes, vagy nagyon olcsó szolgáltatásokat, s különösen a baloldali kormányok időszakában rábízott mindent a piacra. A piacon viszont egy olyan, részben hatalomátmentő posztkommunista, részben multinacionális, „vadkapitalista” és végtelenül önző, antiszolidáris gazdasági elit jelent meg, amelyik a béreket továbbra is mesterségesen alacsony szinten tartotta. A vagyonát nagyrészt elherdáló, kirabolt állam pedig eszköztelenül szemlélte e folyamatot az elmúlt 25 évben.
Következmény: a bérek alacsony szinten maradtak, az árak az egekbe szöktek, a jóléti szolgáltatások pedig szétporladtak.
Valóban a polgári Magyarország a cél, de ahhoz polgári középosztály is kell, utóbbihoz pedig tisztességes bérek.
Éppen ezért mondom: a harmadik Orbán-kormánynak, s a teljes gazdasági és politikai elitnek erkölcsi kötelessége mindent megtenni a bérek emeléséért. És ez a legkevésbé sem szakszervezeti duma, hanem nemzetstratégiai alapcél.”