„A születéskor várható élettartam öt évvel kisebb a feketék esetében, a csecsemőhalandóság több mint kétszer akkora, mint a fehéreknél. Az iskolai végzettséget illetően mennyiségi, de főként minőségi mutatókat tekintve szintén drámai módon mutatkozik meg a „két nemzet” feltételezés megalapozottsága. A semmilyen egészségbiztosítással nem rendelkezők között ötször akkora a feketék aránya, mint a fehérek között, és még folytathatnánk a sort.
A magyar származású, de Amerikában világhírűvé vált George Gerbner médiakutató dolgozta ki talán a 20. század egyik legismertebb médiaelméletét, a kultivációs elméletként ismert teóriát. A hatvanas évek során végzett kutatásainak egyik fő témája a fekete bőrű népesség médiareprezentációja volt. Már akkor is drámai módon vált világossá, hogy a fehér és fekete bőrű népesség egymással szembeni kölcsönös gyanakvása lényegében semmit sem változott a rabszolga-felszabadítást követő egy évszázad során. És ami talán ennél is fontosabb, a kölcsönös előítéletek fenntartásában a globális véleményhatalomként működő média, legfőképpen a televízió, döntő szerepet játszott. A tévé új valóságot, méghozzá tetszés szerint »legyártott« hamis valóságokat képes generálni, foglalta össze végkövetkeztetéseit Gerbner, és az jósolta, hogy ez az ellenőrizetlen médiahatalom igen súlyos következményekkel jár majd. Az elméleteinek publikálása óta eltelt közel ötven év történései őt látszanak igazolni. A „valóságos valóság” rideg tényei elsősorban úgy foglalhatók össze, hogy a „birodalmi Amerika” nemcsak a világ egészét, de saját „nemzetállami talapzatát” is ugyanilyen gátlástalansággal fosztja ki. Akár a permanens polgárháború kockázatát is vállalva mindezzel. És amíg ez így van, addig nem sok jóra számíthatnak a nemzetállam Amerika alávetett páriái. Mint ahogy az ennek nyomán egyre frusztráltabb birodalom által rendszeresen kioktatott-megfegyelmezett világ se nagyon.”