Mi a magyar?

2015. május 21. 11:34

Magyarnak lenni – vajon kötelezettségek örökösének lenni is? Minden magyar felelős minden magyarért? Mit jelent ez a felelősség?

2015. május 21. 11:34
Bencsik Gábor
Bencsik Gábor

Mi hát a magyar?

Idézet Kodály Zoltántól, A magyarság a zenében című tanulmányából: 

„A zenész »nascitur et fit«, kiművelése soká tart és sohasem kész. De vajon a magyarságot készen kapja bölcsőjébe? Nem. Születése még senkit sem tesz magyarrá. Azért is meg kell dolgozni.”

Hogyan cseng ma ez a gondolat? Vajon egy magyar zsidó, magyar szlovák, magyar cigány ma nem hallaná-e ki belőle a kirekesztés szándékát? (Kihallja. Ki van próbálva.)

Egyáltalán, mit akart ezzel Kodály mondani, és amit akart, akkor érvényes volt-e, érvényes-e ma?

Hogy mit akart, az talán kikövetkeztethető. Kodály szerint magyarnak lenni: egy értékhalmaz birtokosának lenni. Márpedig ezeket az értékeket munkával kell birtokba venni. Olvasni kell, zenét hallgatni, országot járni. Idáig rendben is van. De van-e tovább? Az idézett szöveg a Szekfű Gyula szerkesztette, Mi a magyar című kötetben jelent meg, ebben pedig a szerzők egy önálló, és persze alapvetően pozitív nemzetkaraktert próbáltak felrajzolni. Eszerint magyarnak lenni azt jelenti, hogy az ember megfelel ezeknek a pozitív tulajdonságoknak? Felnő hozzájuk? Melyek ezek? És aki nem felel meg nekik, az már nem is magyar? Ha gazember, már nem is magyar? Ha nem magyar, akkor mi?

Lépjünk még tovább. Magyarnak lenni – vajon kötelezettségek örökösének lenni is? Minden magyar felelős minden magyarért? Mit jelent ez a felelősség? Hogy segítenem kell, vagy hogy felelős vagyok a tetteiért? A jelenért is, a múltért is?

Pedig mintha értenénk Kodályt. Mintha nagyon rokonszenvesen hangzana, amit mond. De ahogy közeledünk a mondatai felé, mint a Nagyítás című film főhőse előtt a lefényképezett gyilkosság, eltűnik, a részletekben felolvad a tartalom. 

Magyarnak lenni: kiterjesztés vagy kizárás? Sem ez, sem az, hanem: micsoda? Itt dobog a fülünkben ez a kérdés. Nagy jelentősége van annak, hogy milyen választ találunk rá. 

 

Összesen 64 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
egyetmondok
2015. május 21. 21:47
Előbb talán érdemes lenni azt tisztázni,hogy mi a nemzet,utána valószínű könnyebb lehet arra választ kapni, hogy mi a magyar.
kuwiq
2015. május 21. 15:04
Magyar általános iskolás gyereknek lenni a Neptun utcai iskolában azt jelenti, hogy mész szépen a picsába innen, kell a hely a kínaiaknak!
kjkj945
2015. május 21. 14:33
http://alfahir.hu/node/17351 Magyarnak lenni Magyarnak lenni, tudod mit jelent, Magasba vágyva tengni egyre lent, Mosolyogva, mint a méla őszi táj, Nem panaszolni senkinek, mi fáj. Borongni mindig, mint a nagy hegyek, Mert egyre gyászlik bennünk valami Sok százados bú, amelyet nem lehet Sem eltitkolni, sem bevallani. Magányban élni, ahol kusza árnyak Bús tündérekként föl-föl sírdogálnak. S szálaiból a fájó képzeletnek Feketefény? fátylat szövögetnek... És bút és gyászt és sejtést egybeszőve Ráterítik a titkos jövendõre... Rabmódra húzni idegen igát, Álmodozva róla: büszke messzi cél, S meg-megpihenve a múlt emlékinél, Kergetni téged: csalfa délibáb!.. Csalódni mindig, soha célt nem érve. S ha szívünkben már apadoz a hit: Rátakargatni sorsunk száz sebére Önámításunk koldusrongyait.... - Én népem! múltba vagy jövőbe nézz: Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!... Magyarnak lenni: tudod mit jelent? Küzdelmet, fájót, végesvégtelent. Születni nagynak, bajban büszke hősnek. De dönt? harcra nem elég erősnek: Úgy teremtõdni erre a világra, Hogy mindig vessünk, de mindig hiába, Hogy amikor már érik a vetés, Akkor zúgjon rá irtó jégverés... Fölajzott vággyal, szomjan keseregve A szabadító Mózest várni egyre: Hogy porrá zúzza azt a színfalat, Mely végzetünknek kövült átkául Ránk néz merően, irgalmatlanul, S utunkat állja zordan, hallgatag... Bágyadtan tûrni furcsa végzetünk, Mely sírni késztõ tréfát űz velünk, S mert sok bajunkat nincs kin megtorolni: Egymást vádolni, egymást marcangolni! -Majd, fojtott kedvünk hogyha megdagad, Szilajnak lenni, mint a bércpatak, Vagy bánatunknak hangos lagziján Nagyot rikoltni: hajrá! húzd cigány! - Háborgó vérrel kesergõn vigadni, Hogy minekünk hajh! nem tud megvirradni, Hogy annyi szent hév, annyi őserő, Megsebzett sasként sírva nyögdelő, Miért nem repülhet fönn a tiszta légben, Munkásszabadság édes gyönyörében.- Hogy miért teremtett bennünket a végzet Bús csonkaságnak, fájó töredéknek!.... Tombolva inni hegyeink borát, Keserveinknek izzó mámorát, S míg szívünkben a tettvágy tüze nyargal, Fölbúgni tompa, lázadó haraggal, - S amikor már szívünk majdnem megszakad: Nagy keservünkben, Bús szégyenünkben Falhoz vágni az üres poharat... -Én népem! múltba vagy jövõbe nézz: Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!... De túl minden bún, minden szenvedésen Önérzetünket nem feledve mégsem. Nagyszívvel, melyben nem apad a hűség, Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség! Magyarnak lenni nagy szent akarat, Mely itt reszket a Kárpátok alatt: Ha küszködõn, ha szenvedőn, ha sírva: Viselni sorsunk, ahogy meg van írva: Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét, Vérünkbe oltva örök honszerelmét, Féltőn borulni minden magyar rögre, S hozzátapadni örökkön - örökre!...
alex.leopardi
2015. május 21. 14:04
mindkettőtöknek
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!