A pénz, az értékes tárgy, az autó pótolható, de azt az időt, amit elvettek tőlünk, semmi hatalom nem adja vissza.
„Így tégy, Luciliusom: tarts magadra jussot, s az időt, melyet eddig elvettek vagy eloroztak tőled, vagy kicsúszott a kezedből, gyűjtsd össze és ügyelj rá. Győződj meg róla, hogy úgy igaz, ahogy írom: bizonyos pillanatokat elragadnak tőlünk, másokat elcsennek, ismét mások meg elfolydogálnak. A legrútabb veszteséget mégis a nemtörődömség okozza.” (Seneca: Erkölcsi levelek. Első levél. Fordította Kurcz Ágnes)
Mindenki tud történeteket. A konkrét eset nem is fontos, a jelenség a lényeg: ahogyan a magyar egészségügyben semmibe veszik a beteg idejét.
Az nem igaz, hogy a magyar egészségügy rossz – nem rosszabb és nem jobb, mint a bosszankodva is szerethető országunk egésze. Dolgoznak benne léhűtők és áldozatos emberek, linkek és tudósok, ügyetlenek és virtuózok. A hanyagok mellett hősöket is ismerünk, akik az életünket mentik meg. Orvosokat ismerünk, akik a test mellett a lelket is gyógyítják – e sorok írójának három legnagyobb embervesztesége között ott van háziorvosának hirtelen halála.
A fölszerelés sem rosszabb, mint ami Magyarország helyzetéből következik: több országban rosszabbak, mint ahányban jobbak a feltételek. Az egész működik, összességében kicsit javul, együtt lehet vele élni.
De van ennek a rendszernek egy felháborító torzulása: hogy a benne dolgozók számára a beteg, a páciens (tudjuk: latin patiens – kitartó, türelmes, meg persze szilárd, kemény) ideje nem tétel, érdektelen. Ez egyszerűen nem szempont. Várjon.
Mindenki tud történeteket. De mindenki tűr, mert ki van szolgáltatva a saját beteg testének. És ha valaki mégsem tűr, ha valaki szóvá tesz – a rendszer nem is érti. Orvos és nővér döbbenten néz.
Pedig ez lenne az egyetlen megoldás: nem tűrni. Újra és újra szóvá tenni. Kimondani, hogy aki az időnket veszi el, az nagyobb tolvaj annál, mint aki a pénzünket, értékeinket, autónkat lopja el. Mert a pénz, az értékes tárgy, az autó pótolható, de azt az időt, amit elvettek tőlünk, semmi hatalom nem adja vissza.
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
Hazánk decemberben véget érő soros uniós elnöksége idején Raisz Anikó vezeti az EU Környezetvédelmi Tanácsát. Az Energiaügyi Minisztérium környezetügyért és körforgásos gazdaságért felelős államtitkárával az európai zöldátállás, a fenntarthatóság és a versenyképesség kérdéseit jártuk körül, és kitértünk a szigorodó hazai szabályokra is.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Nos, ilyesmi előfordul. Hat éve például az Euronews az Európai Vezető Díj egyik díjazottjává választotta Fekete-Győr Andrást.
Az ESG, azaz a fenntartható szempontok szerinti teljesítmény javítása érdemben segíthet a tőkeköltségek csökkentésében, különösen részvénykibocsátásoknál, de az eredmények ágazatonként, vállalatmérettől és földrajzi helyzettől függően jelentősen eltérhetnek. A kérdés az, hogy elég-e egy jó ESG-értékelés ahhoz, hogy tartós pénzügyi előnyt teremtsen.
Elesett az egyházfő, beverte a fejét.
Sohasem a saját erejükből kerültek az ország élére, hanem mindig külső akaratból, ráadásul rendkívüli körülmények közepette. Gali Máté írása.
Úgy fogalmazott: a kultúrát nem őrizni kell, mert az nem rab, nem ápolni, mert nem beteg, hanem mindenekelőtt élni, csinálni kell. Ez különösen így van akkor, ha a kultúra keresztény és magyar.
