„No, de térjünk vissza a tényekhez. Ahhoz a sokunk számára elképzelhetetlen állapothoz, hogy egy testület semmibe veszi a demokratikus intézményt, a népszavazást. Noha a Szentmártonnal való egyesülés kérdésében kiírt nagyváradi referendum – érdeklődés hiányában – érvénytelen lett, a liberális városatyák úgy döntöttek, meg kell ismételni azt. Hogy miért? Kapaszkodjanak meg: mert a liberális polgármester szerint bár május 10-én a kvórum nem volt meg, a szavazók többsége egyetértett az egyesüléssel.
Azért mintha emlékeztek volna egy hasonló esetre a váradi tanácsosok! Amikor közel nyolcmillió szavazó akaratát semmibe vette az Alkotmánybíróság, mert a huszonkét milliósnak hazudott ország nem aktualizált választói névjegyzékén szereplő voksolóknak legalább a fele nem járult az urnákhoz. Ezért megkérdezte az Állandó Választási Bizottságot: mi az eljárás a referendum megismétlésének ügyében. Azonban meg sem várta a választ, újra kiírta azt. Hátha eléri a botrány a váradi román választók ingerküszöbét, és megértik itt és most ismét a magyarokon lehetne ütni egy nagyot.
Hogy a bizonytalanságunk teljes legyen, a szociáldemokraták az RMDSZ javára szavaztak, a Váradon koalíciós liberálisok ellenében... Ennek a kiszorítósdinak csak a jövő évi választások után lehet véget vetni. S erre valamelyes esély csak akkor marad, ha az erdélyi magyarok is úgy akarják, hogy az RMDSZ legyen a mérleg nyelve. A közvélemény-kutatások ezt ígérik. Rajtunk múlhat kizárólag.”