„A felsoroltak után a kérdés jogos: mit érez ebből a kisember? Mármint a háromszázalékos vagy afölötti gazdasági növekedésből, valamint a hitelminősítői javításból. Egyrészt, ha tartósan nő egy ország gazdasági kibocsátása a »jólét lecsorog«: bárki, bátran megkérdezheti erről azon ismerőseit, akik nem hisznek az unortodox gazdaságpolitikában, hanem vállalják a szabadpiaci mechanizmusok elvét.
Másrészt a KSH friss számai már kezdik visszaigazolni, hogy egyre többet fogyasztunk és költünk, valamint lendületbe jött az ingatlanpiac is. A befektetési kategóriának pedig azért van nagy jelentősége, mert a magyar adósságot amerikai alapok is finanszírozzák, és nem mindegy, ezt milyen árazás mellett teszik, vagy tehetik-e.
Higgyék el, bóvliban minden drágább. Arra a kérdésre pedig, hogy egy »idő előtti« költségvetési terv – a későbbiekben – többszöri módosításokkal járna, pusztán annyit lehet válaszolni: minden a koncepció komolyságától függ. De Magyarország, és ez tényleg így van, ha valamiben, akkor a költségvetési hiány lefaragásában kiválóan teljesít.”