„Ebben az ítéletben benne van a férfiakat sújtó diszkrimináció, a gazdagokkal szemben tomboló, »fizessen csak, marad épp elég« típusú prolidüh egyaránt, ahogy benne van modern világunk teljes lelki szétzuhanása. Ott rejlik benne az egész korszellem, mely a fogyasztástól remél boldogságot, szórakoztatóipari eszközöktől vár megváltást, és büszke arra, hogy száz forintért bárki torkát átharapja.
A kiszolgáltatott férfiakkal szemben megnyilvánuló társadalmi közöny nem új keletű. Ha felmerül a családon belüli erőszak kérdése, még a közbeszéd részévé sem lehet tenni a férfiak bántalmazását. A rendszer, amely elfordítja a fejét, ha a részeg férj elveri az asszonyt, a bántalmazott férfiak ledarálásához egyenesen segédkezet nyújt.
A gazdagokat a társadalom ma azokkal a félbűnözőkkel azonosítja, akik a politikai bizniszben, a tőzsdén vagy az alvilágban lapátolták össze a százmillióikat. Tény, hogy az úszómedencés villák, a luxusautók és a félmilliós Gucci táskák világában hemzseg a sok privatizátor, tolvaj és uzsorás, akik soha semmit nem adtak az országnak, de mindent elvettek, ami mozdítható. Létezik azonban a vagyonosoknak egy másik kasztja, amely dolgozik és alkot, vállalkozik és szolgáltat, munkát ad és adózik. Fáradhatatlanul húzza az ország szekerét, erősebben és gyorsabban, mint sokan mások. Ezek a gazdag emberek szintén megkapják a megvetést, a gyűlöletet, a dühödt és alaptalan ítélkezést.”