Az 1970-es–80-as évek „régi feminizmusának" kritikája
Pozitív elemek:
- Janne Haaland Matlary nagy elismeréssel adózik azoknak a (korábbi) feministáknak, akik kiharcolták a nők politikai szavazati és felsőfokú iskoláztatási jogát. A '70-80-as évek feminista törekvéseiben is elismerésre méltó az emberi jogok kiterjesztésében elért sok eredmény. Ők a funkcionális egyenlőségre törekedtek: egyenlő képzés, egyenlő elvárások; a nők vegyék át a férfiak uralta területek felét, a férfiak vegyék át a nők uralta területek felét. Ha ez nem megy önként, akkor kényszert is lehet alkalmazni (pl. kvóták). Ennek volt több pozitív következménye, pl. a férfiak is közvetlenebbül részesei lehettek a családon belüli felelősségvállalásnak, javult a munkahelyi egyenlőség, stb.
Negatív elemek:
- Hiányzott belőle az antropológiai megközelítés, vagyis a nemek közötti (a biológiainál mélyebb, pl. az apává és anyává váláskor megtapasztalható antropológiai) különbségek ismerete. Megpróbálta eltüntetni ezeket a különbségeket a funkcionális egyenlőség jegyében. Ezzel azt érte el, hogy a nők utánozni kezdték a férfiakat.
- Támogatta, hogy a nők a politikában, a szakmai életben a férfiak viselkedését utánozzák – ezzel gátolta azoknak a tulajdonságoknak a kifejlesztését, amelyek specifikusan a nők érvényesülését segíthették volna. (...)
- A terhességet és a szoptatási időszakot a karrier kényszerű megszakításának tekintette.
- Az anyaságot jelentőségétől megfosztotta, nem tisztelte és nem várta el érte a tiszteletet, mert olyan tényezőnek tekintette, amely a nőket a kiszolgáltatott létbe húzza vissza. Az anya: maradi és ostoba nő, aki otthon tölti az életét, ahelyett, hogy kiteljesítené magát a szakmájában. Komoly mulasztás, hogy a nők ezt hagyták, mert ez nagymértékben hozzájárult ahhoz az abszurd helyzethez, hogy ma általában választani kell: család vagy munkahely?
- A családot nem tekintik természetes intézménynek, amelyet az államnak támogatni kellene.
- A nők eredendő, személyi jogává tette az abortuszt, tekintet nélkül az apára vagy magára a gyerekre. A nő így természetes környezetéből kiragadott, önálló és független személyiséggé vált, akinek hátterét csak a családon kívül végzett, fizetős munka biztosítja.
- A régi feminizmus a nemek harcát helyezte előtérbe. Ahelyett, hogy lételméleti értelemben arra kérdezett volna rá, mit jelent igazából nőnek lenni, az emberekről egy agresszív képet rajzolt elénk, amiben a két nem a hatalomért harcol. Holott a nők gazdasági és politikai befolyása nem végcél, hanem csak eszköz, hogy megszabaduljunk életünknek a férfiak által megszabott feltételeitől a közös emberi kibontakozásunk érdekében. »Egyébként a feministák joggal koncentrálnak az elnyomás mechanizmusaira (...), de teljesen megfeledkeztek arról, hogy mire lesz szükségük a nőknek akkor, ha véget ér ez az elnyomás.«”