Baloldal hiányában, a jobboldal karmában?

„És igen, szükség van arra is, hogy az emberek mind-mind tenni akarjanak sorsuk javításáért, de ha maga az állam generál ezzel szemben bürokratikus apátiát, szegregáló oktatási rendszert, pénzkivonást az oktatásból, ha az állam a jóléti szolgáltatásokat csak a gazdagoknak biztosítja, miközben megszünteti az autóbuszjáratot, amellyel munkába mehetne a munkanélküli, akkor sokszor még az is elvérzik 2015 Magyarországán, aki mindent megpróbál azért, hogy előbbre jusson.

Hogy ne csak a szegényekről beszéljünk: gondoljunk a vállalkozóra, aki szeretne fehéren foglalkoztatni, de pont a túlszabályozás, a többletterhek kényszerítik sokszor a fekete vagy szürke foglalkoztatásra. Gondoljunk a szülőre, akiben már fel sem merül, hogy állami iskolába járassa a gyerekét, vagy arra a fiatalra, aki már lemondott róla, hogy itthon végezze el az áhított szakon az egyetemet. A gazdálkodókra, akik egy rablóállam kényének kitéve aggódnak a jövőjükért és a földjükért; a cégekre, akik már nem is pályáznak bizonyos előre leosztott projektekre; mindazokra, akik együtt szegényedtek el a leépített szolgáltató rendszerekkel: a tanárokra, óvónőkre, ápolókra és a többi szociális dolgozóra.

Ha ma a baloldal labdába akar rúgni, azt kell tudnia elmagyarázni, hogy az ő állama hogyan fogja megoldani ezeket a problémákat, hogyan fogja az állampolgárok lehetőségeit bővíteni, hogyan fogja egyről a kettőre juttatni őket. Vissza kellene adnia a hitet, hogy az állam - a legmagasabb szinttől a legkisebb önkormányzatig - valóban alkalmas lehet arra, hogy a mi érdekeinket képviselje. Egy racionális és demokratikus folyamatban egyeztetett közérdeket, amely a szabadság és az egyenlőség jegyében építi újra a szolidaritás kiirtott gyakorlatát és értelmet ad egy közös jövőnek.”