„Brüsszelből nézvést azonban mégis az a legszánalmasabb, hogy a magyar kormány más magyarok feljelentésére, belpolitikai bosszúk rendezésére próbálja felhasználni az Európai Uniót. Azt gyakran látni, hogy egy kormány a színfalak mögött, esetleg más országokkal szövetkezve, nyomást gyakorol egy-egy politikusa, állampolgára uniós állásba, vagy megbízatáshoz segítésére. Ez sem szép dolog, de sajnos előfordul. Más országok esetében azonban soha, semmikor nem tapasztaltam, hogy egy kormány saját állampolgárai ellen nyilvánosan lobbizni, vádaskodni, ártani járna Brüsszelbe. Ez olyan hungarikum, amely sajnos nemcsak az Orbán-rezsimre, hanem minden magyar emberre is szégyent hoz. Ennek semmi köze Gyurcsány Ferenc személyéhez. Gyurcsányról mindenkinek meg lehet a maga véleménye, nekem is megvan a magamé. De európai szemmel szánalmas és visszataszító egy tizenegy országból összeállt nemzetközi konzorcium ellen kormányzati össztüzet produkálni azért, mert magyar részről benne van a volt miniszterelnök felesége is. Különösen úgy, hogy a konzorcium már fél éve végzi azt a munkát, amelyről Lázár Jánost csak most tájékoztatták a »szakértői«. (...)
Annyit azért a demokratikus ellenzéknek is érdemes levonnia a történtekből, hogy az Európai Unió nem alkalmas fórum a belpolitikai viták lefolytatására. Az Orbán-rezsimet Magyarországon, a magyar népnek kell leváltania. Az Európai Bizottság kötelezheti Magyarországot a legkülönbözőbb uniós jogszabályok betartására, de nem tilthatja meg expressis verbis egy atomerőmű bővítését. Az »EU majd betiltja« és »tiltsa be az EU« jellegű politizálás azt sugallja, mintha Brüsszel egy felettes, idegen hatalom lenne, amely a magyar nép helyett dönthet a sorsunkról. Százszorosan is megértem a jogaiban korlátozott magyar ellenzék elkeseredését. De nagy szeretettel és óvatosan mégis azt szeretném javasolni nekik: ne Brüsszelben, hanem otthon próbálják meg legyőzni a Fidesz-rezsimet.”