„Miként mindnyájan tudjuk, a nemek közötti különbözőség az élet számos megjelenési formájában, az élőlények széles skáláján jelen van, ám egyedül a férfi és a nő esetében hordja magán az istenképiséget és az Istenhez való hasonlóságot: a Szentírás szövege háromszor is megismétli két versen belül (26–27.): a férfi és a nő Isten képmásai, Istenhez hasonlók. Ez azt jelenti, hogy nemcsak önmagában a férfi Isten képmása, nemcsak önmagában a nő Isten képmása, hanem a férfi és a nő együttesen mint emberpár Isten képmásai. A férfi és a nő közötti különbség nem az egymással való szembeállításukat vagy egymásnak való alárendelését, hanem az egymással való közösségüket és az élet továbbadását szolgálja, mindig az istenképiség és az Istenhez való hasonlóságnak megfelelően.
A tapasztalat arra tanít minket, hogy az emberi lénynek a helyes önismerethez és a harmonikus fejlődéshez szüksége van a férfi és a nő közötti kölcsönösségre. Ha ez hiányzik, meglátszanak a következményei. Arra teremtettünk, hogy meghallgassuk és segítsük egymást. Kijelenthetjük, hogy ha a férfi és a nő nem gazdagítják egymást – gondolkodásban és tevékenységben, érzelmi téren és munkában, sőt a hitben is – e kapcsolaton belül, akkor azt sem fogják teljesen megérteni, mit jelent férfinak és nőnek lenni.
A mai modern kultúra új tereket, a szabadság új lehetőségeit és új mélységeket nyitott meg, hogy ezt a különbözőséget még gazdagabban megértsük. Ugyanakkor sok kétséget és nagy szkepticizmust is magával hozott. Például – teszem fel a kérdést – az úgynevezett genderelmélet nem annak a frusztrációnak és reményvesztettségnek is kifejeződése-e, amely a nemek közötti különbségek megszüntetésére törekszik, mert nem tud többé mit kezdeni velük? Bizony fennáll a veszély, hogy hátrafelé teszünk egy lépést! A különbségek eltörlése ugyanis nem megoldás, hanem maga a probléma. Kapcsolati nehézségeik megoldása érdekében a férfinak és a nőnek inkább többet kellene beszélgetniük egymással, jobban meg kellene hallgatniuk, alaposabban meg kellene ismerniük és mélyebben kellene szeretniük egymást. Tisztelettel kellene bánniuk és barátságosan kellene együttműködniük egymással. (...)
Az első: kétségtelen, hogy sokkal többet kell tennünk a nők érdekében, ha a férfi és a nő közötti kölcsönösséget szeretnénk megerősíteni. Nem csupán arra van szükség, hogy jobban meghallgassuk a nőket, hanem arra is, hogy szavuknak valódi súlya, elismert tekintélye legyen mind a társadalomban, mind az egyházban. Jézusnak a nőkhöz való evangéliumi hozzáállása – a miénknél kedvezőtlenebb körülmények között, amikor a nő ténylegesen másodrendű volt – erős fénnyel világít meg egy olyan utat, amely messzire visz, és amelyen alig tettünk meg eddig pár lépést. Még nem értettük meg egész mélységében, milyen dolgokat adhat nekünk és az egész társadalomnak a női géniusz: a nő más szemmel látja a dolgokat, és ez kiegészíti a férfiak gondolkodását. Ezen az úton pedig nagyobb kreativitással és merészséggel kell előrehaladnunk!”