A szexi, a tolvaj és a tahó – a hazai jobboldal útjairól

„Ezzel a nyomással szemben az európai civilizációhoz ragaszkodni nem éppen kifizetődő dolog. Az emberség, a szabadság és a működő rend hármasságából minél többet kihagyni sokkal inkább az, és hát felénk, ahol sportot űztek a múltban is az unortodoxiából és az ennek kapcsán keletkező hullahegyek építéséből (ó, derék magyar múlt!), a politikai kultúra sokkal stabilabban mutat a sikertelenség felé annál, hogy azt az említett veretes értékek hajtogatásával befolyásolni lehessen. Ezért a polgári konzervativizmusnak a dolga ma is hallatlanul nehéz ebben az országban. Ahogy Horthy se látta szívesen, úgy az Orbán-Vona tandem sem, a nyilvánosság sem, de legfőképp a népünk törzse nem. De nem az lenne éppen egy államférfi ismertetőjegye, hogy ennek ellenére megtalálja a fogást a nemzeten, és kihozza belőle a legjobbat?

Szexivé és okossá tenni a konzervativizmust, ez a dolgunk. Vonzóvá és produktívvá, eladhatóvá és versenyképessé. Felfogni, hogy a konzervativizmus horgonya a szabadságban, az emberségben és a működő rendben van, egyet jelent azzal, hogy az össze cikornya és feltét, amely ezekre rétegződött az évszázadok során -- jogvédő dogmatizmus, piaci fundamentalizmus, társadalmi »törvények«, állami »feladatok«, miegymás -- mind az előbbiek fényében vizsgálandó (ami nem jelenti azt, hogy egy az egyben elvetendő). A magyar konzervativizmus megvalósult formák híján a lélek ezekre -- a szabadságra, az emberségre és a működő rendre -- való törekvésében fedezhető fel. A működő társadalmunk formája ennek megfelelően még kétséges: valahol a szabadság és az identitást jelentő előítéletek közötti térben -- a »kell« és a »van« közötti úton, a vágyak és a megrögzöttségek között -- van. A konzervativizmus emberi volta figyelmeztetőbb korlát -- és lehetőség -- a politikai cselekvésben, és különösen figyelmeztető ebben az országban, amely egy ilyen fajta új konzervativizmus számára termékeny talajjá válhat a saját termékeny megérkezetlensége miatt. Aki azt hiszi, hogy kudarcra van ítélve az ország, ha nem követi valaki, pl. Jefferson vagy Adenauer, de Gaulle vagy Putyin, de valaki útját, az súlyosan téved. De a sikereink és a jelenünk között még hosszú kísérletezés vár ránk, amíg eljutunk a saját társadalmi rendszerünkig. Ebben a kísérletezésben kell olyan ötlettel, innovációval előjönnie a polgári konzervatívoknak, amely versenyképes a tolvaj és a tahó világképével.”