Hisztérikus hurrá

„A Likud szavazóit valószínűleg meggyőzte alkalmasságáról Netanjahu, az átlag amerikainak azonban ismét kínos perceket hozott a beszéd. Bár az Egyesült Államok lakossága viszonylag ritkán foglalkozik a kongresszus egyesített ülésével, a képviselők szinte automatikus felállása, hogy egy-egy fontos mondat után már-már hisztérikusan tapsoljanak, bizarrá tette a beszédet. Netanjahunak nem kellett okosnak lennie, viccesnek, esetleg újdonságokat mondania. Egyszerűen kijelenti, hogy az Iránnal tervezett megállapodás rossz, a hétszáz képviselő és szenátor pedig varázsütésre egy emberként ugrik fel, s vörösre veri a tenyerét. Huszonöt alkalommal tapsoltak felállva egy idegen ország miniszterelnökének az amerikai képviselők, aki ráadásul épp az Egyesült Államok külpolitikájának stratégiai sarokkövét rugdalta ki az építményből. Mivel azonban a fékek és ellensúlyok hazájában a képviselők teljes egyetértése sem tudja megakadályozni az elnököt, hogy teljesen szabadon döntsön bármilyen kérdésben, Obama vállat vonhat, és betudja Netanjahu beszédét a kampányhisztéria különösen bárdolatlan eredményének.

Csakhogy emberek vagyunk. Akármennyire is szüksége van Amerikának Izraelre, közel-keleti ledönthetetlen bástyájára, azt senki se szereti, ha ennyire látványosan semmibe veszik az akaratát. Netanjahu saját politikai céljai érdekében kigúnyolta Obamát, nevetségessé tette az iráni nukleáris programmal kapcsolatos, történelmi súlyú kiegyezés érdekében tett amerikai erőfeszítéseket, s mindehhez megkapta az 55 bojkottáló képviselőn kívül az összes többi honatya egyetértő tapsát. Mivel kampány van Izraelben, s permanens kampány van Amerikában is, emellett Iránban a színfalak mögött keményen harcol Haszan Róháni iráni elnök is a megegyezésért a konzervatív erőkkel, mindenki teszi a dolgát, a nagy hullámok majd elülnek.

Csak azt a huszonöt állva tapsolást nehéz feledni.”