„Távoli történetek, mondhatnánk, ám a szólásszabadság és a szabad véleménynyilvánítás korlátozása nem vicc, az erre irányuló tendenciák az elmúlt egy-két évben hozzánk is kezdtek beszivárogni. Tavaly az Európai Parlamentben az egyik ír képviselő egy helyi jegyzetírót idézett, aki szerint »a melegházasság egyfajta szatíra«, majd hozzátette: bízik benne, hogy hamarosan az ilyen »homofób« emberek eltűnnek a pokolba.
Még közelebbi példa: az egyik, magát emberjoginak nevező szervezet évente megrendezi az Év homofóbja szavazást, amely során olyan kijelentéseket is listára vesznek, amelyeknek közük sincs a homofóbiához. Vagyis annak eredeti jelentéséhez, a probléma ugyanis az, hogy a skatulya – célzatosan – egyre tágul, hogy minél többféle véleményt meg lehessen bélyegezni. Nem nehéz belátnunk, hogy ez a trend hová vezet: a valós társadalmi párbeszéd ellehetetlenítéséhez, amely során az egyik oldal száját befogják vagy minimum öncenzúrára kényszerítik, s csak az juthat szóhoz, aki a »helyes véleményt« fogalmazza meg.
Ha nem, akkor önkritikát gyakorolhat – ahogy ’89 előtt is lehetett. Azt a meccset a legkönnyebb megnyerni, amelyről diszkvalifikáljuk az ellenfelet.”