Tel-Aviv rókája

„Netanjahu nem akarja megszórni sem Teheránt, sem Damaszkuszt.

Sok okos ember leírta már, hogy ezt Izrael egyedül is megtehetné, de tengerentúli ámen nélkül nem teheti. Egy fenét nem tehetné! Meg is tette már számtalanszor, amikor reális nemzetbiztonsági fenyegetést érzékelt.

Ha tényleges, napi veszélyt látnának az iráni atomprogramban, akkor már holnap nem lenne nyoma semmi ilyesminek arrafelé. Netanjahu azonban fenn akarja tartani a feszültséget a régióban, folyamatosan kényszerhelyzetbe hozva az Egyesült Államokat, tesztelve és kihasználva Washington szövetségi hűségét. Nyilvánvalóan mélyebb belpolitikai okai vannak a palesztinokkal való megbékélés csúszásának, a fentiek azonban ebben a kérdésben is közrejátszanak.

Jó ez a politika Izraelnek? Nos, ezt talán ítéljék meg maguk az izraeliek. Az, hogy a világ, finoman szólva, sincs lenyűgözve tőle, károsnak és életveszélyesnek tartja – hát, világ nagyjai, tessék hatékony nyomást tudni gyakorolni Tel-Avivra is, másra is.

Barack Obama állítólag nem nézte élőben a beszédet, aztán fintorgott, és lényegében értelmetlen szócséplésnek minősítette. Mi mást mondhatott volna? Egy újabb tervétől került messze, ha Netanjahu győz, cikluszárásig nem lesz belőle békementor. S ez két, amúgy sem túl gazdag eredménylistával rendelkező elnöki mandátum után kínos tud lenni…”