A Hungaric elsüllyeszthetetlen!

„- Kapitány úr! Ébredjen!
- Mi az, fiam? Kikötöttünk?
- Nem, jéghegynek ütköztünk. 
- Hú, lesz mit magyaráznom... ki tehette elénk?
- Öööö... nem ez a lényeg. Süllyedünk!
- Azt a leborult...! Hívja gyorsan az elsőtisztet, a másodtisztet, a fedélzetmestert, a főgépészt, meg a rádióst... 
- Bekapcsoljam a vészcsengőt?
- Megőrült?! Felébrednek az utasok!
- Hát ugye... gondoltam, éppen ezért. 
- Fiam. Tudja, hány mentőcsónak van? És milyen sok utas? Ramazúrit akar? Sikoltozó nőket, síró csecsemőket? Rettegő férfiakat? Még a végén közéjük kellene lövetnem. 
- Legalább a nőket és a gyerekeket mentsük!
- Na, ezt már szeretem, mikor ilyen kis szexista! Csak semmi politikai korrektség! De lassan mondom, fiam, hogy értse: majd ha fagy!
- De hát fagy...
- Fiam. Tényleg úszni akar? 
- Akkor nem szólunk senkinek? 
- Dehogynem, most mondtam. A stewardnak is szóljon. Hozzon el mindent a páncélszekrényből. Szegény utasoknak már úgyse lesz szüksége arra a sok drága kacatra...
- Segítséget sem hívunk?
- Segítséget? Mi?! Maga nem tudja, hogy mit mondtunk a reklámokban a hajónkról? »A Hungaric elsüllyeszthetetlen!« Hát ehhez tartsa magát! Tudja mit? A rádióst inkább hagyja mégis szunyálni. Nem bízom mostanság a médiában.”