Adáshibától az atomvillanásig

„Pont ugyanazok, pont ugyanazon a színvonalon döntenek arról, hogy kevesebb gyerekek érettségizzen és több menjen inasnak, mint akik jó ötletnek tartották a napelemeket környezetvédelmi adóval sújtani. Nem mások döntenek az atomerőmű megvalósításának részleteiről sem, mint azok a Mekk Elekek, akik a saját kis tévécsatornájukat ilyen igényességgel hozták össze. Ez az azonosság-elmélet lényege. A Habony–Matolcsy–Parragh szabvány egyenszilárdságú. A fejétől bűzlik a NER. A pánik abszolút indokolt.

Erre mondhatja valaki, hogy az atomerőmű-építés az más, abba nem szólnak bele, meg olyat már korábban is sikerült egyet felhúzni, tehát nem lesz baj, de egyfelől körkapcsolásos tévéműsort 1983-ban még sikerült hiba nélkül levezetni, másfelől miért ne szólnának bele a részletekbe. Nem úgy, hogy akkor az a magfúziós izé most hova legyen bekötve, hanem hogy kinek a cége szállítsa a betont, kinek az unokaöccse vegye át az erőmű részéről, és kinek a megbízható komája ellenőrizze a minőséget. Az ilyen szokott úgy végződni, hogy a két adáshiba között véletlenül végre adásba kerülő riporter a boldogságtól, a szirénahangra ébredő ország a reaktortól sugárzik.

A különbség annyi, hogy a tévéjük fontos nekik, mert a hatalmuk megmentését remélik tőle. A harminc év múlva elkészülő atomerőművet még le is szarják.”