Ezért utálják a románok a magyarokat

2015. március 24. 08:45

Az idegenekkel általában, illetve kimondottan az ellenséggel, mint társadalmi képzettel szembeni ellenségesség az egocentrikus és etnocentrikus felfogásaink bioproduktuma.

2015. március 24. 08:45
Dorian Furtună
Főtér, Adevarul

„A politika nem létezhet ellenségek nélkül. Ha egy adott pillanatban eltűnik egy ellenség, vagy kiiktatják, a politikusok és az egész propagandisztikus siserahad azonnal keresnek vagy kitalálnak egy másikat. Ellenség hiányában a politikai folyamatok elakadnak, a politikai konstrukciók pedig gyakran szétesnek. De nemcsak a politikai, a társadalmi szférában is »van igény ellenségre«.


Vamik Volkan, a kollektív erőszakosság tanulmányozására szakosodott török származású amerikai pszichiáter azt állítja, az embereknek szükségük van ellenségre, és ez szorosan összefügg az önmeghatározással, valamint az etnikai-nemzeti identitással.

Az idegenekkel általában, illetve kimondottan az ellenséggel, mint társadalmi képzettel szembeni ellenségesség az egocentrikus és etnocentrikus felfogásaink bioproduktuma.

A gyermekek már nagyon korán, nyolc hónapos koruktól kezdve kerülik a vizuális kapcsolatfelvételt az idegen személyekkel, mert minden idegen szorongást okoz. A gyermekekben született hajlam van arra, hogy a tárgyakat és a személyeket két fix kategóriára osszák: ismertek – tehát »jók«, és ismeretlenek – tehát potenciálisan »veszélyesek«. Volkan szerint ez az alapja a veszélyről és az »ellenségről« kialakított első érzéseknek. A gyermekek csak 36 hónapos korukban értik meg, hogy egy tárgynak, vagy személynek ambivalens vonásai vannak – jó is, rossz is lehet. Ezek a korai, az idegenekkel szembeni szorongást okozó reflexek képezik a későbbi antagonisztikus társadalmi viselkedések alapját [Volkan, 1988].”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 20 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
packó_
2015. március 24. 15:06
Kedves Vihar Dór Férfiú! Az egész írásnak vajmi kevés köze van a román-magyar viszonyhoz, kb. annyi, mintha magát magyarul nevezné a fentiek szerint valaki. :-) Amúgy pedig a románoknak nem áldozatnak kellenek a magyarok. Sőt, leegyszerűsítve: a románoknak egyáltalán nem kellennek a magyarok. 1920-ban mindent vittek, vittek földet, gyárat, vasutat, városokat,folyókat, hegyeket. Amik éppen nem kellett nektek, azok a magyarok és a németek, meg a zsidók. Zsidók, németek eltávolítva. Magyarok még vannak.
választópolgár
2015. március 24. 11:07
A tolvaj sem alszik soha nyugodtan. A lelkiismeretet nem lehet kiiktatni. A magyarok jelenléte állandóan szembesíti őket azzal hogy olyan területet kaptak ami soha nem volt az övék.
Onurisz
2015. március 24. 10:46
Azt nem értem, hogy a bűnbakképzésről szóló történelmi példákkal tűzdelt általános elméleti írásnak miért kell olyan címet adni, amit a szöveg nem is vizsgál. Történelmi példákat sem szerencsés így, konkrét összefüggéseikből kiragadva összedobálni. A bűnbakképzés nem "az ember" elválaszthatatlan tulajdonsága. Az a kérdés, mi indítja be, illetve mitől lép túl egy bizonyos, átlagos, kezelhető mértéken. A magyar-román (kölcsönös!) negatív érzelmek és bűnbakképző mechanizmusok magyarázatát először történelmileg kellene megvizsgálni, azután a jelenkori újratermelődésüket. De nem elméletileg, hanem konkrét szociológiai felmérésekkel. Mert pl. az a benyomásunk, hogy Magyarországon a románokkal szembeni előítéletesség csökkenő tendenciát mutat, Romániában a magyarellenesség viszont változatlan vagy még talán fokozódik is.
na még ez is
2015. március 24. 09:28
Jó cikk, bár a címbe random behelyettesíthető bármelyik nemzet és/vagy vele együtt kisebbségben élő népcsoport. Nálunk sajnos különösen nagy múltja és jelene van az ellenségkép kreálásának.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!