Mitől humánus a hatalom?

„Magyarország továbbra is bemutatóterepként működik. A júdáspénzen bérelt és a magyar nép által a politika perifériájára száműzött ellenzéki erők behunyt szemmel engedelmeskednek a globális gyarmatosítás követelményeinek. Készen kapják a globalizáció műhelyeiben kifejlesztett módszereket. Az utóbbi időben a leggyakoribb a korrupciós vádak fegyverével folytatott embervadászat. Váltani kellett, az eredmények tükrében már nem lehet azt szajkózni, hogy a magyar kormány gazdaságpolitikája csődbe visz, hiszen ténykérdés, hogy a mutatók alapján az Európai Unió élére kerültünk.

Így pillanatnyilag nem támadható a kormánypolitika egésze. Ezért egyenként próbálják levadászni az innovatív magyar politika és gazdaság kulcsfiguráit. Mielőtt a világ túlságosan felfigyelne egy alternatív politikai és gazdasági struktúrára, amelynek szoftverei piaci tényezők lehetnek, a hardvert, vagyis a modelleket működésbe hozó embereket kell megsemmisíteni.

A korrupciós vádak legfőbb jellemzője, hogy akkor is zörögjön a haraszt, ha nem fújja a szél. Csak el kell indítani a mérgezett egeret, és a médiának hála pillanatok alatt fertőz. Nemcsak a célszemélyt, de az őseit és meg nem született unokáit is garantáltan befeketíti. Ismétlődő sémák, előre körülhatárolt támadási felületek: a kormánytagok és az apparátus észbeli képességei, magántulajdonuk egyes elemeinek tisztességtelenné nyilvánítása, munkájuk degradálása, amiért fizetésre nem tarthatnak igényt.

El kell hitetni az emberekkel, hogy az ő zsebükből lopta ki X, Y vagy Z azt a pénzt, amiből házat, telket vásárolt vagy vállalkozást indított, amit külföldi nyaralásra költött, amiből luxusórát vásárolt. Erről szól az ellenzéki média, éjjel-nappal, erőszakosan és megállíthatatlanul, gyurcsányi stílusban. De a csaholás nem elég hangos ahhoz, hogy felejtsünk.”