Egyensúly és növekedés

„Itt, a Magyar Hírlap hasábjain azonban nyugodtan »kifecseghetjük« azt a lényeget, amit Matolcsy könyve emelkedett, hűvös eleganciával inkább csak sugall, egyébként nagyon helyesen. Szóval, ha a hatszáz oldalas könyv mondandójának lényegét néhány mondatban foglaljuk össze, az nagyjából a következő módon hangzik.

A növekedés és az egyensúly hamis metafogalmai valójában a globális hatalmi függés nyomán a lokalitásokra (jelen esetben a Magyarországra) rátelepített kifosztószivattyúk működésének két fázisát írják le. Amikor a növekedés nekilódul, akkor – lévén az ország »tőkeszegény« – ez csak külső forrásból valósulhat meg. Lehet ez külföldi pénztőke, tehát devizahitel, vagy lehet konkrét »működő« tőke formában behozott többleterőforrás. Igen ám, csakhogy mindkét esetben, lévén, hogy ezek a tőkebevonási formák a globális hatalomgazdaság elemei, a bekapcsolásuk feltételeit ez a hatalmi rendszer diktálja számunkra.

Ezek a feltételek azonban minden esetben kizárólag a globális birodalmi érdekeket szolgálták. Vagyis olyan feltételekkel kényszerültünk hitelt felvenni, hogy az ezért fizetendő kamat egészen biztosan tartósan magasabb legyen, mint a hitelből megvalósuló befektetéseink minket gyarapító hozama. (Ezért beszél a népi humor arról, hogy ez »hozam« helyett inkább »viszem«.) Másrészt olyan feltételekkel vontuk be a külföldi tőkét, hogy az általa itt fizetett adónál és bérnél többe került nekünk az általuk használt értékmezők újratermelése (előzetes »konszolidáció«, »feltőkésítés«, jelentős állami juttatások, támogatások, adókedvezmények, garantált profit, képzett, de igen olcsó munkaerő, olcsón használható infrastruktúra és egyebek). Ezért mondja a népi humor, hogy ez befektetés helyett »kifektetés«.”