Nehéz megmondani, Petőfi mekkora költő. Úgy ömlött belőle a vers, mint a víz egy bővizű forrásból – kontrollálatlanul.
„Nem tudom – mondta egyszer Weöres Sándor –, nem tudom, hogy Petőfi mekkora költő.” Pedig ha valaki képes volt megítélni egy költői életművet, az ő volt, a varázsló-költő. Ha ezt mondta, okkal tette.
Valóban nehéz megmondani, Petőfi mekkora költő. Úgy ömlött belőle a vers, mint a víz egy bővizű forrásból – kontrollálatlanul. A művei tele vannak lazaságokkal, ritmus-egyenetlenségekkel, a gondolat olykor már-már közhelyszerű, hogy azt ne mondjuk, lapos. Vagy éppen krakélerkedő, a kamasz fiú minden alapot nélkülöző, hatalmas önbizalmától dagadó. És mégis. Mégis Petőfi.
Aki valójában mindennek a kezdete – mindjárt micsoda kezdet. Az ember hajlana rá, hogy azt mondja: Petőfi a magyar irodalom Big Bang-je, ősrobbanása, amely egy egész új univerzumot teremtett. Ami előtte van, szinte már mind halott.
Messze távolból feldereng Janus Pannonius egy-két sora, esetleg Zrínyié, az ínyencek olykor egy estére felfedezik maguknak Balassit, néha némely kézen megfordul Csokonai és Berzsenyi kötete – és ezzel vége is azon költők sorának, akiket nem ünnepségre készülve, hanem a maga örömére olvas a magyar olvasó. Vörösmarty eggyel magasabb lépcsőfok: talán egy tucat verse is itt jár még közöttünk, elevenen, de a többi már rég a nemzeti panteonba temetkezett, Kölcsey, Kazinczy, a Kisfaludy-k teljes életműve mellé.
Petőfinek viszont minden sora él. A versek is, a próza is. Kortársai prózája többnyire olyan, mint a merev térdű ember járása, darabos, döcögő, nagy erőfeszítés mellett is alig halad. Petőfié olyan friss, könnyű léptű, mintha tegnap írta volna. A varázslat ebben az, hogy a maga idejében is olyan volt, ötven, száz, százötven év után is olyan.
Nekünk magyaroknak egy univerzumra való nagy költőnk van – de mind keményen megdolgozott minden versért, minden sorért. Csak Petőfi nem. Neki volt képe tíz év alatt összeírni egy egész életművet.
Vajon ha nem esik el a segesvári csatatéren (és utána nem végzik ki felségárulásért), mit termett volna ez az elementáris erő? Nagy nyereségünk, hogy Petőfi megszületett. És nagy veszteségünk hogy nem tudhattuk meg, mivé lehetett volna még.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Nos, ilyesmi előfordul. Hat éve például az Euronews az Európai Vezető Díj egyik díjazottjává választotta Fekete-Győr Andrást.
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Legismertebb labdarúgónk példája azt mutatja, hogy nem az eszközkészlet számít, hanem hogy mi jön belülről.
Sokkal fontosabb és súlyosabb problémákkal bajlódunk, mint pár éve, amikor a mozgalmatok elfoglalta az agonizáló baloldal helyét a céges érdekeltségek miatt.
Minden nap délután kettőkor és ötkor nyitják meg a vásárlási lehetőséget.
Az EB Magyarországi Képviselete azt írta, az uniós bíróság ítéletének tartalmával a magyar sajtóban és közéletben számos félreértés és tévhit terjedt el.
