„Azt eddig is tudtuk – megpróbálták a tudtunkra adni – hogy, ha a magyar kultúrából kivonnánk mindazt, amit a zsidók adtak hozzá, akkor nem maradna más, csak a füttyös barack meg a bőgatya. Az elmúlt napokban a balliberális felvilágosító nyomulás nyomán arról is értesülhettünk, hogy a fütty sem, de még a bőség sem valódi magyar, azokat is betelepült idegenektől kaptuk (oroztuk el). Különböző fórumokon számos személyt vonultattak fel, vagy csak neveztek meg, akik betelepülő létükre a magyar kulturális élet jelentős alkotói lennének. Döbbenetes viszont, hogy ki mindenkit tartanak betelepülőnek, olyannak, aki idegen létére gazdagította a magyar kultúrát. Számukra idegennek számít minden Magyarországon élő nemzeti kisebbség, az anyaországtól elszakított magyarság és az egész emigráció.
Olyan kiválóságokkal illusztrálták a nemzeti kisebbségbeli »idegeneket«, mint a Szarvason született, szlovák származású Melis György vagy a szegedi születésű, örmény ősökkel rendelkezett Agárdy Gábor. Határon túli »idegen« magyarként említették többek között Áprily Lajost és Jékely Zoltánt. Emigráns »idegenként« Ferdinándy Györgyöt hozták fel példaként. Ezek a példák vagy feneketlen ostobaságról vagy nagyon is tudatos megtévesztő szándékról tanúskodnak. A három közül bármelyik csoportot idegennek minősíteni 2004 decemberének szellemiségét idézi, nemzettársaink megtagadása, egy apró lépésnyire a hazaárulástól. Azon igyekezet pedig, amelyik így akarja érzékeltetni, hogy tisztán magyar kultúra nincs is, mert különböző idege hatások egyvelege az egész, tisztességtelen és primitív próbálkozás. Egyébként alkotó emberek, éljenek szülőföldjükön vagy idegenben, maguk döntik el, hogy melyik náció kultúrájából építkeznek, s melyik kultúráját gyarapítják. Ezért nem tartjuk magyar írónak Országh Pált, Ödön von Horváthot vagy Orczy Anna bárónőt, de joggal tartjuk magyar muzsikusnak Liszt Ferencet, Lehár Ferencet vagy Dohnányi Ernőt.
Természetesen felvonultattak igazi, külhonból ideszakadt, áttelepült, ide menekült, ide szerződött, átmenetileg itt tartózkodó művészeket is, akik színesítik, felpezsdítik, gyarapítják a magyar kulturális életet. Nagy kár, hogy csak az elit kultúra képviselőit szólaltatták meg, ugyanis a népi, közösségi kultúrák kölcsönhatásai lennének igazán izgalmasak.”