A kultúra gazdagsága

2015. február 04. 10:57

Azt eddig is tudtuk – megpróbálták a tudtunkra adni – hogy, ha a magyar kultúrából kivonnánk mindazt, amit a zsidók adtak hozzá, akkor nem maradna más, csak a füttyös barack meg a bőgatya.

2015. február 04. 10:57
Ugró Miklós
Magyar Hírlap

Azt eddig is tudtuk – megpróbálták a tudtunkra adni – hogy, ha a magyar kultúrából kivonnánk mindazt, amit a zsidók adtak hozzá, akkor nem maradna más, csak a füttyös barack meg a bőgatya. Az elmúlt napokban a balliberális felvilágosító nyomulás nyomán arról is értesülhettünk, hogy a fütty sem, de még a bőség sem valódi magyar, azokat is betelepült idegenektől kaptuk (oroztuk el). Különböző fórumokon számos személyt vonultattak fel, vagy csak neveztek meg, akik betelepülő létükre a magyar kulturális élet jelentős alkotói lennének. Döbbenetes viszont, hogy ki mindenkit tartanak betelepülőnek, olyannak, aki idegen létére gazdagította a magyar kultúrát. Számukra idegennek számít minden Magyarországon élő nemzeti kisebbség, az anyaországtól elszakított magyarság és az egész emigráció.

Olyan kiválóságokkal illusztrálták a nemzeti kisebbségbeli »idegeneket«, mint a Szarvason született, szlovák származású Melis György vagy a szegedi születésű, örmény ősökkel rendelkezett Agárdy Gábor. Határon túli »idegen« magyarként említették többek között Áprily Lajost és Jékely Zoltánt. Emigráns »idegenként« Ferdinándy Györgyöt hozták fel példaként. Ezek a példák vagy feneketlen ostobaságról vagy nagyon is tudatos megtévesztő szándékról tanúskodnak. A három közül bármelyik csoportot idegennek minősíteni 2004 decemberének szellemiségét idézi, nemzettársaink megtagadása, egy apró lépésnyire a hazaárulástól. Azon igyekezet pedig, amelyik így akarja érzékeltetni, hogy tisztán magyar kultúra nincs is, mert különböző idege hatások egyvelege az egész, tisztességtelen és primitív próbálkozás. Egyébként alkotó emberek, éljenek szülőföldjükön vagy idegenben, maguk döntik el, hogy melyik náció kultúrájából építkeznek, s melyik kultúráját gyarapítják. Ezért nem tartjuk magyar írónak Országh Pált, Ödön von Horváthot vagy Orczy Anna bárónőt, de joggal tartjuk magyar muzsikusnak Liszt Ferencet, Lehár Ferencet vagy Dohnányi Ernőt.

Természetesen felvonultattak igazi, külhonból ideszakadt, áttelepült, ide menekült, ide szerződött, átmenetileg itt tartózkodó művészeket is, akik színesítik, felpezsdítik, gyarapítják a magyar kulturális életet. Nagy kár, hogy csak az elit kultúra képviselőit szólaltatták meg, ugyanis a népi, közösségi kultúrák kölcsönhatásai lennének igazán izgalmasak.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 12 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
lajkakutyus
2015. február 04. 19:26
Egyre erősebben ismerhetők fel napjainkban az új a Kun Bélák, Rákosik, Révaik, Gerők. Tüntetések szónokaiként, rádió, Tv műsorvezetőként, közvélemény formálóként. Ők a kizárólagosak, a megmondók, az ízlésdiktátorok, ők állapítják meg, hogy mi a hasznos, az ízléses, a szép, a jó, a stb... Ne csodálkozzunk, ha már azt is ők állapítják meg, hogy ki a magyar. (Ők nem, az biztos.) Az összecsődített nem nagy létszámú, de annál agresszívebb, egyenarcú és egyengyűlölködő közönségük is a proletárdiktatúra vért szagoló, aljas ösztönű hordájára emlékeztet. Isten óvja a nemzetet ettől a hordától!
balbako_
2015. február 04. 13:44
Hát igen! Kortársai soha szóvá nem tették, de 1945 után buzgón lihegték Petőfi=Petrovics és anyja neve Hrúz Mária. És kéjesen motyogták szlovák. Nos, Petőfi egész élete nyitott könyv soha senki meg nem említette, hogy a Petrovics házban nem magyarul beszéltek volna. Iskoláit akcentus nélkül magyar nyelven végezte. Szülei mindketten Magyarországon születtek. És ehhez tessék hozzávenni a saját vallomását Magyar vagyok...
tuti
2015. február 04. 13:27
A dolog igen komoly és az elvvel kell kezdeni. Aki valahova bevándorolt és ott beilleszkedett, tudatában is oda tartozóvá vált, az az adott nemzethez tartozik. A spanyol, vagy a francia népességet nézve számos ott élő nép összeolvadásából keletkeztek a nemzetek. Még a németeknél is ez a helyzet, mert nem lehet (nem is akarja normális ember) egy etnikum alá sorolni a magas szőke, kék szemű északi szász népeket a délebbi alacsony sötétbarna bajorokkal, vagy seszinű hajú szikár szászokkal, és sorolhatnám. Ezt az ezer éve tartó népképző kontinuitást szakították meg Trianonnal. A Felvidék vegyes, szlovák, magyar ruszin lakói tudatukkal egy hazához tartoztak, azonos dalokat énekeltek a saját nyelvükön, és kommunikáltak közvetítő nyelveken az Erdélyi székelyekkel, szászokkal, magyarokkal és románokkal, a déli szerbekkel, bosnyákokkal, horvátok több népcsoportjával és sorolhatnám. Ebből lenne egy bő Franciaországnyi nemzet, ha nem avatkoznak bele. De beleavatkoztak. Az utolsó nagy bevándorlási hullámnál jött az egymillió zsidó. Más identitást hoztak, semmi baj nem volt a többségükkel, csak egy kis részük volt eredendően terrorista. Ezek a Kun Béla, Szamueli féle megzavarodottak. A zsidóság legnagyobb kínja ez a réteg volt, ami (joggal) felháborodást váltott ki. Ezt követően Trianon szétszórta a nemzetet, és a belső erők is ketté váltak. A magyarok, akik elég régen magyarok már, egy sajátos kört alkottak. Ők képezték az arisztokráciát és a polgári osztályt. A munkásság többsége a betelepítettekből került ki. A magyaroknak kevés választása volt szövetségesi szinten. Németország és Hitler volt az egyetlen variáció. Ráadásul igy utólag nagyon okosak vagyunk, de akkor és ott reálisnak látszott, hogy egy háborút csak ők nyerhetnek meg. A későbbi szövetségek alakulását előre nem lehetett látni, és nem is nagyon álltak szóba velünk Európa népei. Egykoron a Hunok is, akiket elődeinknek tekintünk, és mi is azért jöttek ide, hogy a "Római birodalmat" illetve annak minden kulturális örökségét, mint elnyomó hatalmat elpusztítsák. Jó, hogy letelepedtek, jó, hogy látszólag átvettek Európai szokásokat, de ha "kiszabadultak" mások voltak. Egy sajátos, sehol nem felismerhető kultúrát képviseltek. Hosszú lenne ezt elmagyarázni. Tény, a magyarok Hitler mellé tették le a voksukat. Nem vették át az ideológiáját, de szövetségre léptek. Aki nem ezt tette nem volt magyarnak tekinthető. Itt volt a választó vonal! Az utókor szemében, aki magyar az csak fasiszta. A legnagyobb íróink, költőink egyesek szerint fasiszták, sőt ami magyar az fasiszta, hiszen minden nemzeti jelképünk és azonosságunk ezzel lett azonos. Innen nézve a magyar vagy fasiszta, vagy nincs. Erre alapozva akarták a világháború után megszüntetni Magyarországot. Egy szerencsénk volt, Tito és Sztálin ellentéte, ami a megmaradásunkat jelentette. Most, hogy az a számunkra is kellemetlen, de kvázi védő érdek megszűnt, újra erősödtek a megszüntetésünkre szerveződő erők, ki tudja milyen helyi és távoli érdekek által támogatva. Most ez a helyzet. Túl kell élnünk, és valahogy megmaradnunk, mert az integráló erők tudatosan, vagy ösztönösen megint összeálltak. Ezt éreznünk kell! Körülbelül ez most a helyzet. És nagyon sok mindent nem írtam le, de így is túl hosszú. A lényeg: A Magyarországot megsemmisíteni akarók hatalmas serege, és mi, a megmaradni akarók harca folyik, ha ezt a többség nem is érti. Ez van.
kispufi
2015. február 04. 11:01
avagy fekete pákó az általa behozott és itt szervesen magyarrá lett idegen és egzotikus kultúrával, mint a bevándorlás-támogatói oldal támogatóinak idolja és bálványa.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!