„1. A Fidesz veszített, ráadásul 2006 óta ez volt az első igazi komoly küzdelem, ahol alulmaradt. A kormánypárt helyzete, megítélése láthatóan rosszabb annál, amit az elmúlt hetekben gondoltunk. A közvélemény-kutatásokhoz képest lényegesen gyengébb eredményt ért el a párt jelöltje, jelentős számú olyan jobboldali szavazó lehetett, aki azzal üzent, hogy nem szavazott. A kormánypártok győzelmi reményét ma már csak az ellenzék megosztottsága és gyengesége biztosítja, ha ez változik (legalább a szavazók szintjén - mint ma láttuk), a mostani támogatottság mellett az új választási rendszer egy parlamenti választáson egyharmad közelébe zsugorítaná a Fidesz-KDNP frakcióját.
2. A baloldal helyzete semmivel sem jobb annál, amit az elmúlt hetekben gondoltunk. Az ellenzék nagyon keveset nyert: a Fidesz kezéből ugyan kiütötte a kétharmadot, de a mandátumot csak a Fidesszel szembeni ellenérzés és a valódi támogatók elrejtése hozta. Ha a győztes »független« jelölt a baloldali pártok színeiben indult volna, nem biztos, hogy nyerhetett volna. Kész Zoltán sikere minden bizonnyal egy új baloldali szereplő, egy új párt megjelenését hozza magával: ő és a mögötte állók kétségtelenül sokat nyertek ezzel a választással. A baloldali ellenzék hitelessége és cselekvési egysége azonban nem javult.
3. A Jobbik veszített azzal, hogy jelöltje jelentősen lemaradva a harmadik helyen végzett. Az országos közvélemény-kutatásokkal szemben a párt nem látszott kihívónak, de még érdemi szereplőnek sem. A mostani választási rendszer leginkább a Jobbiknak árt: ha nem tud esélyes jelölteket állítani, vagy nem képes együttműködéseket kialakítani, akkor 20 százalékos pártként is esélytelen lesz az egyéni kerületek többségében. Mindez hatványozottan igaz az LMP-re, amely a következetes különutas politikájával a választási rendszer ezen ágában mindenhol kispályás szereplő.”