Kiállunk a lelkiismereti okokból távozó kollégáink mellett

Több évtizede a Magyar Nemzet olvasójaként megemlítem, hogy a kollektíva által Liszkay úr vezérletével folytatott seggnyalás már a jobb érzésű jobbos olvasókat (mondjuk a mérsékelt konzervatívnak nevezhető barátaim és én) is riasztotta. Ebbe a sorba te is beálltál, a kezdeti tényfeltáró-oknyomozó cikkek után egyre inkább a lap aktuális "szellemiségébe" simulván. A lelkiismeret ilyen kontextusban nehezen értelmezhető, neked pl. ha jól emlékszem az Orbánnal és kormányával szemben kissé kritikusabb irányvonal nem tetszett (volna), aztán kirúgtak azok, akiknek meg most ébredt fel a lelkiismeretnek nevezett micsodája, amit ők a mindenkori OV-törekvések hűséges kiszolgálásaként értelmeznek. Sajnos vannak a jobboldalon rengetegen, akik az utóbbi évek MN-jét már nem tudták olvasni, és ennek nem az az oka, hogy a Sziájé-norvégbékaember-Gyurcsótány vonal kiszolgálói, hanem egyszerűen nem viselik el a penetráns elvtelenséget egy dicső hagyományaira sűrűn hivatkozó, ún konzervatív lapnál. A Magyar Nemzet a kulturális mellékletet és egyes, a napi politika kommentálásából kimaradó újságírókat leszámítva ugyanolyan lakájszemléletű szardarab lett, mint pl. az általam leginkább hallomásból ismert Népszava vagy Mester Ákos förmedvénye.

Hát, ez kétségtelen, tisztességes (általam annak gondolt) újságírásból politikai napilapnál ma Magyarországon sajnos nem lehet megélni. De ki mondta, hogy kötelező egy újságírónak beállni valahová kánonszerűen segget nyalni? Írhat mást is, vagy éppen az Index-szerű nagy netes portálok is bőven korrektebbek annál, mint amit a Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Népszava, stb. művel. Ritkás kézbevétel alapján még a Népszabi is a szabadság szigetének tűnik újabban a nettó pártorgánumok mellett, illetve talán a pápai táncos néró valagát se nyalták annyira töményen anno az övéi, mint ami manapság jobboldalon és az ún. közszolgálatban folyik.

Nézd, mint írtam, olvasok Magyar Nemzetet... arra meg emlékszem, hogy az elküldésed után ide becitált blogbejegyzésben olyasmit írtál, hogy nem tetszett, hogy a lap irányvonalát kormánykritikusabb irányba igyekeztek (volna) tolni. Nos, ezek az emlékfoszlányaim logikai ellentmondásban állnak azzal, amit ide fentebb kommentelsz, ha az emlékezetem nem csal meg. Persze, lehet, hogy megcsal, s te is norvégbékaember-beszivárgás voltál a lapnál, mint utóbb kiderült, csak egy darabig kénytelen voltál kompenzálni, már csak vadliberális (MH) múltad (?) miatt is. A viccet félretéve, tényleg kíváncsi lennék, meg - ellentétben az itt döntő többségben lévő elmeháborodottakkal és bérkommentelőkkel - nem is anonim, csak most mennem kell ebédelni. A sörös marharagu pillanatnyilag jobban érdekel, mint a jobber média sorsának és/vagy a lelkiismeret mibenlétének a boncolgatása.

Elnézést, ezt még nem láttam az utolsó kommentem előtt - és sajnos mennem kell, csak este érek rá válaszolni. [Röviden: engem elszomorít, ami ma a Magyar Nemzet.]