Tavasz jön, Orbán marad

„Az ősszel kezdődő és némileg megfáradt tüntetéssorozat új szakaszába érkezett mostanra, gyakorlatilag mindenki tüntet, leszámítva természetesen az ellenzéki pártokat, mert egyikük sem mer meghirdetni utcai megmozdulást. Nyilván rögtön kiderülne, hogy annyi embert sem tudnak megmozgatni, mint a rohadt alma akció a CBA-ban, így aztán vagy csöndben tervezik a 2018-as nagy visszatérést, vagy azon keseregnek az ATV-ben, hogy őket senki sem engedi kibontakozni, pedig milyen jól mutatnának a civilek színpada előtt. De rajtuk kívül tényleg mindenki a közterekre készül.

A civilek, majdnem civilek, hivatásos civilek és álcivilek természetesen nincsenek összhangban, a végtelenül szimpatikus és dinamikus korai elégedetlenkedők mellé villámgyorsan felzárkóztak a politikai szerencsejátékosok és a menthetetlenül hülyék, azonban egy állítás, követelés vagy vágyálom különösen gyakran szerepel a transzparensek feliratai között, és ez az Orbán-kormány azonnal, de legkésőbb tavaszi eltávolítása.

Ez egészen egyszerűen baromság. (…)

A legesélyesebb váltópárt a Fideszen belüli Emberarcú Fidesz, a duzzogó Simicskával megerősítve, aki egészen biztosan kér cserébe valamit azért, hogy nyíltan szembeforduljon Orbánnal, és ez nem a szociális szféra revitalizálása és támogatása lesz, hanem valószínűleg a Közgép monopolhelyzetbe hozása, azaz az ország további erőteljes fosztogatása. Pokorni Zoltán szépeket mond a megbékélésről, a háttérben meg dübörögnek a kamionok, midőn viszik a pénzünket elfelé.

A következő jelentkező a Jobbik. Éppen most vertek rá a szocialistákra egy kicsit, a statisztikai hibahatáron belüli, de azért még félelmetes tizedszázalékokat. A tavasz jön, Orbán megy, Vona bevezeti a modern horthyzmust, és annyira felvilágosultak lesznek, hogy hagynak időt a másképp gondolkodóknak cuccaik összeszedésére. A modern Magyarország program keretében a második zsidótörvénynél megállnak, elvégre nem nácik ők, csak a liberális demokraták akarják rossz színben feltűntetni munkásságukat. A stadionokat végre teljes kihasználtság mellett hasznosítják.

A tüntetők (és mindazok, akik örömmel és reménnyel figyelik a tüntetéseket) azonban nem arra számítanak, hogy Orbán után Kövér László jön vagy a bionyilas Topi mackó, hanem a felvilágosult, európai értelemben vett szociáldemokráciára és/vagy liberalizmusra vágynak (mintha a kettő nem zárná ki egymást), az új Gyurcsány Ferencre (vagy a régire), Bajnai Gordonra, esetleg Juhász Péterre, de leginkább az ismeretlen hősre, aki még nem mutatta meg erejét és végtelen karizmáját, de már valahol készülődik, hogy megmentse a demokratákat a felnégyeléstől és hamarosan megmutatkozik teljes pompájában.

Na, ez az, ami nem lesz.”