Meg lehet még akadályozni a paksi beruházást?

Az új atomerőmű építése mellett és ellen felszólaló szakemberek nem jutnak egymással dűlőre. Mi az, amiben mi, akik nem értünk az atomerőművekhez, mégis biztosak lehetünk?

1. A termonukleáris láncreakciót a tudomány mai állása szerint csak beindítani tudjuk, leállítani nem. Az atomerőművi balesetek következményei kezelhetetlenek. A kiégett fűtőelemek hosszú távon is biztonságos tárolása megoldatlan probléma. A legsúlyosabb merénylet, amit a ma élő nemzedék utódaival szemben elkövet, hogy bolygónkat tízezer éven át sugárzó nukleáris hulladéktemetővé változtatjuk.

2. Az atomerőművek egyre drágábbak, és minden esetben a tervezett ár többszörösébe kerülnek. A megújuló erőforrásokból származó áram előállítási költségei a technológia rohamos fejlődése következtében egyre csökkennek, ma már nem haladják meg az atomenergia árát.

3. A paksi bővítés gazdaságosságát megalapozó kormányzati számításokat senki nem ismeri, valamint azt sem, hogy az energia ára a jövőben hogyan alakul majd. Angliában a tervezett atomerőmű beruházói mindenesetre a mostani világpiaci ár háromszorosára kértek a kormánytól garanciát. Az atomerőmű rossz üzletté vált, építését mindenütt az adófizetők pénze bánja, akkor is, hogyha hitelbe épül. A 2026-tól 2047-ig törlesztendő csillagászati méretű adósság olyan örökség, amit nincs jogunk a következő nemzedék nyakába varrni.

Miért gondolom, hogy ma ez a legfontosabb politikai kérdés Magyarországon?

A moszkvai szerződés jövőnk legfontosabb kérdéseit érinti:

1. Fokozza energetikai függőségünket Oroszországtól, ezt tetézi a pénzügyi kiszolgáltatottság. A moszkvai megállapodás több más külpolitikai gesztussal együtt azt a meggyőződést alakította ki euroatlanti szövetségeseinkben, hogy Magyarország visszatérőben van az orosz birodalom érdekszférájába, ahonnan oly nehezen szabadult. Épelméjű ember nem akarhatja ezt.

2. Szembesít azzal a ténnyel, hogy nálunk nemzedékek sorsát meghatározó kérdésekben még ma is az ország feje felett születhet döntés, megcsúfolva a demokratikus jogállam rendjét. Hogy a pártállam többpártállammá alakítása a hatalom és a nép közötti távolságon mit sem változtatott. Paksnál a népszuverenitás elvét védelmezzük: „semmit rólunk nélkülünk!”

3. A nagyléptékű, pusztító beavatkozás a természetbe, a technológiai és a politikai központosítás, valamint az örömtelen pazarlást ösztönző fogyasztói életforma szorosan összefüggenek, s mindhárom fenntarthatatlan. A világ válaszút elé került, és lassan, túlságosan lassan, de elindult azon az úton, amely az emberi lépték helyreállítása, a felelős részvétel, a jövő nemzedékek életlehetőségeinek védelme felé vezet. A moszkvai expressz nem erre visz, és fél évszázadon belül nem lehet leszállni róla.

Meg lehet-e még akadályozni a beruházást?

Igen. Nagymarosnál már épült a gát, amikor a tömeges tiltakozás megállj parancsolt a csehszlovák nyomásra, osztrák hitelből készülő beruházásnak; a Dunakanyar és a főváros ivóvize megmenekült. (A Szigetköz megmentéséért az egymást követő magyar kormányok sokat tehettek volna, de semmit se tettek.) A Duna-mozgalmak fellépése azért lehetett sikeres, mert egybeesett a nemzetközi erőviszonyok megváltozásával.

Ma ugyanez a helyzet. Oroszország és Európa viszonya, Magyarország helyzete és nemzetközi megítélése ma nem ugyanaz, mit volt egy esztendeje, amikor egy Moszkva környéki dácsában a két kormányfő egymás tenyerébe csapott. A magyar kormánynak jó oka van rá, hogy újragondolja viszonyát keleti és nyugati szomszédaihoz. Hogy ezt a pályamódosítást még idejében végrehajtja-e, és hogy ennek részeként visszalép-e a paksi bővítéstől, elsősorban azon múlik, hogy érzi-e, mint 1988/89-ben, a közvélemény nyomását. Jogunk és kötelességünk segíteni az ország vezetőinek, hogy a helyes megoldást megtalálják!