„Az Ipsos legfrissebb fölmérése szerint a Fidesz támogatottsága 21 százalék, ez két százalék veszteség a január elején mért 23-hoz képest. Nem sok az a két százalék, valójában a tendencia az aggasztó. Hogy más közvélemény-kutató céget is említsünk, a Medián tavaly decemberi felmérése szerint októbertől novemberig a Fidesz 12 százalékot veszített népszerűségéből. Ahhoz a hónaphoz mérve a mostani két százalék esés a kormányoldal szempontjából még reménykeltőnek is mondható, de még jobb lenne, hogy a támogatottság ha nem nőne is, legalább stagnálna. Tavaly decemberben jobboldali politikusoktól azt hallottuk, hogy a kormányzó párt népszerűségének csökkenése választások után alig több mint fél évvel nem különleges, a dolgok természetéből adódik, és a Fidesz még így is magasan vezet.
Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy nőtt a bizonytalanok, a pártot nem választók tábora, és följött a Jobbik, amelynek támogatottsága 14-ről 16 százalékra nőtt. Ez azt jelenti, hogy a magyar jobboldali szavazónak esze ágában sincs átmenni a baloldalra, hanem egyik része visszavonul, mert keserű, mert csalódott, mert nem érzi az életében azokat a változásokat, amelyeknek az inflációs csökkenés, a GDP-növekedés, a szerény, de egyértelműen pozitív gazdasági mutatók és még számos más adat révén sokkal inkább érzékelhetőknek kellene lenniük, a másik része viszont radikalizálódik. A Jobbik mögött ma 1,3 millió választópolgár áll. A választók összességéhez képest ez nagyon magas arány. A Fidesznek ma mindössze 400 ezer emberrel van több híve, mint a Jobbiknak. Hangsúlyozzuk, hogy két választás között a számok nem önmagukban fontosak: amire nagyon figyelni kell, az a tendencia. Ezért nem tartható ma rivális politikai erőnek az MSZP, amely »beállt« 11 körüli százalékra. A Jobbik térnyerésére viszont felelőtlenség legyintgetni. A Fidesznek elsőrendű érdeke, hogy alapos elemzéseknek vesse alá egész működését, és nem csupán a kormányzati kommunikációját.”