A fejünk fölött

„Sok szó esik a keleti nyitásról, a külgazdasági mozgástér növelésére tett kísérletekről, az illiberális államokról és a mindezek körül kibontakozó politikai vitákról. A vigyázó szemeket azonban nem árt nyugat irányába vetni. Az Európai Unió és az Egyesült Államok között tervezett szabad kereskedelmi egyezmény olyan horderejű változásokat hozhat, amelyek mellett kevésbé fontos, hogy például Vietnammal hány kétoldalú megállapodást sikerült aláírnunk az elmúlt években.

Ha pusztán azt nézzük, hogy a szabad kereskedelmi egyezmény az áruk, a szolgáltatások piacra jutásának javítását, a beruházások szabályozási akadályainak lebontását és a felek közötti együttműködés erősítését segíti majd elő, akkor valóban szépen csengő célokról beszélünk. Érdemes azonban a körvonalazódó tervek mélyére nézni. Igaz, ez nem egyszerű, hiszen a tárgyalások iratait harminc évre titkosították, ami a demokrácia csődje. Azért így is kiderült egy-két olyan elképzelés, amelyek döbbenetes következményeket sejtetnek.

Csúnya világot sejtet, ha a multinacionális vállalatok pellengérre állíthatják a kormányokat. A tervezett szabad kereskedelmi egyezmény leginkább vitatott passzusa pont ezt tenné lehetővé. Így az unióban befektető amerikai cégek beperelhetnék a tagállamok kormányait, ha azok – például a lakosság védelméért egészségügyi, fogyasztóvédelmi vagy környezetvédelmi céllal – olyan jogszabályokat hoznak, amelyek veszélyeztetik a nyereségüket. Természetesen adott esetben az európai társaságok is perelhetnék az Egyesült Államok kormányát, ám ez kevés vigaszt jelent.”