„A Fidesz-vereség elsődleges és konkrét kiváltó oka, hogy a jobboldali szavazók egy jelentős része otthon maradt, nem adta le voksát kedvenc pártjára (pártszövetségére), mint ahogyan azt megtette tavaly három alkalommal is.
Ez azért egyértelmű, mert az előzetes közvélemény-kutatások – a részleges visszaesés ellenére is – még mindig a Fidesz magabiztos előnyét mutatták a többi párttal szemben, s ehhez hozzátehetjük, hogy még a legutolsó helyi, veszprémi felmérés is a Fidesz-jelölt mintegy hatszázalékos előnyéről számolt be Kész Zoltánnal szemben.
Vagyis, szó sincs arról, hogy a jobboldali szimpatizánsok száznyolcvan fokos fordulattal átálltak volna a baloldali vagy a többi jelölt mellé. Nem: távolmaradásukkal küldtek üzenetet a Fidesz felé.
De mi ennek az üzenetnek a lényege?
Megítélésem szerint elsősorban erkölcsi természetű üzenetről van szó: arról, hogy a jobboldali szavazók úgy érzik, a kormány lépései, megnyilvánulásai és cselekedetei az önkormányzati választások óta gyakran eltérnek e szélesebb szavazói bázis ízlésétől, igényeitől, elvárásaitól. Másképpen fogalmazva, bizonyos űr támadt a jobboldali politikai elit és a jobboldali választók között, s ez bizalomvesztéshez vezetett.
Rögtön hozzá kell tennünk, a realizmus szellemében: ez a bizalomvesztés egyfelől csak részleges, hiszen nem érinti a törzsszavazói bázist, akik minden időben és minden helyzetben kiállnak a Fidesz és az Orbán-kormány mögött. Másfelől, a félig elvesztett bizalom visszaszerezhető, tehát nem egy visszafordíthatatlan folyamatról van szó.
A korábbi bizalom visszaszerzéséhez viszont most már egyértelműen arra van szükség, hogy a Fidesz vezérkara kegyetlen őszinteséggel nézzen szembe a váratlan, és ráadásul nagyarányú vereséggel.”