Együtt csodákat tudunk tenni

„Amint a világpolitika történéseinek színpadán, úgy a politikai szótárban is új fogalmak követelnek maguknak helyet. A politikán belül külön terület jelenik meg, a »civilitika«. A fogalom a politikailag aktív civil polgárok kormányzati és ellenzéki munkával kapcsolatos szervezett véleményformálását takarja, amely éppúgy lehet kiállás a jó kormányzás mellett, mint bírálat a rossz ellenében. Ugyanakkor a külpolitikai eseményekre történő reagálás is a területe. A véleményformálás súlyát a »civil szürkeállomány« összeadódása adja. A civil állásfoglalás sem a politikát sem a gazdaságot nem alakíthatja közvetlenül. De a kormányzati intézkedések haszonélvezőjeként vagy elszenvedőjeként, továbbá a büdzsé fő finanszírozójaként a civil társadalom igenis kompetens, kormánytól és ellenzéktől egyaránt elvárhatja véleménye figyelembevételét. A »civilitika« ebből következően a társadalmi gyakorlat folyamatos elemzését is jelenti, a civil polgár és közössége reagál és javasol. De az önkéntes munka, bármily konstruktív, soha nem avatkozhat be a kormány döntési kompetenciájába, amint nem vállalhatja át a felelősséget sem. Mondhatjuk azt is, hogy a polgárok támogató és értelmesen kritizáló magatartása tükör a kormánypártok és az ellenzék számára, úgy működik, mint a politikai elit lelkiismeretének tükre. A civil véleménynyilvánítás fenti módjától azonban élesen meg kell különböztetni azt az esetkört, amikor vesztes politikai pártok önös érdekből manipulálják az embereket. Egyes politikai erők tudatosan veszik célba azokat a társadalmi csoportokat, amelyek érdekei valamely kormányzati intézkedés folytán sérülnek, illetve háttérbe szorulnak. Ilyen csoportok bármely országban, bármely költségvetés vagy törvénymódosítás elfogadásakor létrejöhetnek, és nyilvánvaló, hogy joguk van kifejezni ellenvéleményüket. De az ellenvélemény kifejezése nem tévesztendő össze a választási eredmény semmibevételével és a regnáló kormány elleni puccsra uszítással.

A civil vélemény kifejezésének kétféle módját jól példázza az elmúlt hónapok baloldalról szervezett, és nem egyszer vandalizmusba torkolló tüntetéseinek stílusa, és a Békemeneteken részt vevő közösség csöndes vonulása közötti különbség. A civilitika megnyilvánulása az elmúlt időszak politikai folyamataiban önmagában bizonyítja, hogy a civil hangnak helye van a mindenkori hatalom mozgásterében. A kormány és a polgárok feladatai közötti határt a konkrét ügyek társadalmi összhatásai szinte automatikusan kijelölik, és mindkét szereplőnek el kell végeznie a rászabott munkát a maga területén. A miniszterelnök és csapata az emberek nélkül nem képes csodaországot teremteni, bármekkora is a talentumuk. Az okos kormányzati munkának tehát a kormány és a nép közötti feladatmegosztásra kell alapoznia. A mindenkori kormány és a kormányzottak együttes, összehangolt munkája, érdemi kommunikációja Óz, a nagy varázsló szemüvege nélkül is csodákat tehet.

A CÖF–CÖKA idei évértékelőjén konkrét feladatokat is kijelöltünk a magunk számára. A legfontosabb az élhető vidék, a faluközösségek kialakítása, a helyben történő munkahelyteremtés elősegítése, a kis- és családi vállalkozások lehetőségeinek fiatalokat is vonzó kialakítása. A CÖF továbbra is a közösségépítést tartja elsődlegesnek. Szemben egyes politikai pártok közönségtoborzó akcióival mi nem cirkuszi előadásra és rombolásra, hanem élő közösségek létrehozására és értelmes munkára biztatunk.”