Szükség lehet gazdasági bevándorlókra

„Miért nem tudunk kitörni a majdnem stagnálásból?

Ennek kőkemény eredői vannak. Ilyen a régóta tartó demográfiai hullámvölgy. Az uniós népesség az elmúlt 15 évben növekedett. A magyar csökkent. Ezért kissé csalóka esetünkben az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem viszonylag kedvező adata, mert fogyatkozó népességre vonatkozik. Az uniós tagállamokban részben a természetes szaporulatnak, főként a vándorlási egyenlegnek köszönhető a lélekszám némi gyarapodása. Eközben tőlünk egyre dinamikusabb a kivándorlás. E vonatkozásban folyik egyfajta számháború, de az biztos, hogy több százezer magyar állampolgár keresi a boldogulását külföldön, főként Nyugat-Európában. A növekedés másik fontos komponense a tőkeállomány alakulása. A 2000-es évek elején még jelentős volt a beáramlás, azután ez jócskán visszaesett, ma pedig meglehetősen bizonytalan a helyzet. Van ugyan tőkebeáramlás, de ennek jelentős része a terhek növekedése és a tőkevesztés miatti tőkepótlás, amit az anyabankok pumpálnak magyar fiókjaikba. Látható tőkekiáramlás is; magyar cégek is visznek ki tőkét, külföldi befektetésekre. Ezzel önmagában nincs is semmi gond. A tőke természete olyan, hogy oda megy, ahol van esély a megtérülésre, a nyereségre. A növekedési képesség harmadik tényezőcsoportjába egy sor intézményi ügy tartozik. Lényeges egy ország tőkevonzó- és értéktermelő-képességében a jog- és közbiztonság, a korrupció-mentesség, a kiszámíthatóság, az innovációs-képesség, a kultúra, a műszaki színvonal, valamint a képzett munkaerő.

Ha már a képzett munkaerőről szó esett: bizonyos területekről lassan eltűnik a jól képzett munkaerő. Milyen hatásai vannak a migrációnak, illetve egy ilyen ország számára feltétlenül a gazdasági bevándorlókkal szembeni kirekesztő politika a legjárhatóbb út?

Az elvándorlásnak óriási a jelentősége. Bizonyos szektorokban munkaerőhiány keletkezik itthon – lásd egészségügy, építőipar –, ami vagy felhajtja ezekben az ágazatokban a béreket, vagy ellehetetlenít bizonyos tevékenységeket, és az érintett cégek, ha tudnak, akár tovább is állhatnak. A nagyarányú elvándorlás persze szépítheti a munkanélküliség számait, a kint dolgozók hazautalásai pedig javíthatják az ország egyensúlyi mutatóit. A migráció emellett sok hasznot hajthat a menedzser-, a munkakultúra, a politikai kultúra hozadékai miatt. Ez a jövés-menés egész Európára jellemző. Ezért is furcsa, hogy a nemzeti politika szintjén a szuverenitás, a nemzeti mozgástér foglalkoztatja a politikusokat, miközben tapasztalataink szerint a 15-35 éves korosztályban egyre világosabban alakul ki egy fajta »európaizmus«. Ebből lehet még kulturális összeütközés, mert e korosztályok már nem értik, hogy az 50 fölötti politikusoknak miért olyan fontos a szuverenitás, amit ők már nem tartanak meghatározónak. Nagy csodálkozással hallgatom a bevándorlókkal szembeni kormány-retorikát. Végre a magyar munkavállalók is szabadon vállalhatnak munkát Európában, és akkor mi bezárnánk az országot mások előtt. Abszurd. Ha az idegenellenességre rájátszana a politika, az kulturálisan óriási visszalépés lenne. Respektálható persze a társadalmak önvédelmi reakciója, ha a világ szegényebb térségeiből tömegesen érkeznek menekültek, de a migráció olyan természetes folyamat, amit nem lehet erőszakkal, rendőri eszközökkel megfékezni. Akik Európa hanyatlásáról beszélnek, bizonyára nem találkoztak az ide törekvő menekültekkel, bevándorlókkal, akik szerint igenis vonzó ez a földrész. Az más kérdés, hogy az egyes társadalmak a sokszínűséget hogyan tudják kezelni. A magyar társadalomra jelenleg még nagyfokú homogenitás jellemző. A sokszínűség elfogadása szerves fejlődés eredménye, amitől még messze vagyunk. Ezért a politikának nagy bölcsességgel kell szólni, nem pedig azonnali népszerűséget hajhászni, mert Magyarországnak is szüksége lehet azokra a gazdasági bevándorlókra, akik hozzájárulnak a nemzeti össztermék előállításához - itt adóznak és gyarapítják az ország lélekszámát.”