Az EU, a parlament és a megélhetési jogalkotás

Örülök, hogy az Elegem Van nicknevű blogger – bárki legyen is – hozzászólt az Aristóval lefolytatott jogértelmezésről és jogalkotásról szóló eszmecserénkhez (Az igazság és annak szolgáltatása; Jogértelmezés és túlszabályozás (válasz Aristónak); A jogszolgáltatásról (válasz Bakó Beának). Figyelemre méltóak különösen a „megélhetési jogalkotásról” szóló meglátásai, például a jogtudomány képviselői és a „szándékos” joghézagok kapcsán.

Itt most elsősorban azzal a megállapításával vitatkoznék, hogy az EU lenne az egyik okozója a „megélhetési jogalkotásnak”. Való igaz, hogy rengeteg uniós jogszabályt kell a nemzeti jogba átültetni, azonban nem lenne törvényszerű, hogy ezzel a magyar joganyag is átláthatatlan mennyiségűre duzzadjon és (még jobban) összekuszálódjon. Ez pedig nem az uniós, hanem a magyar jogalkotón áll. Az irányelveket ugyanis nem feltétlenül egyenként, külön jogszabályokkal (vagy meglévő törvények végére betoldással) kellene implementálni, hanem ésszel: a meglévő törvényeket a dogmatikailag kapcsolódó szakaszaiknál kellene módosítani. Például a németek jellemzően így csinálják. Persze ez sokkal macerásabb: valódi jogalkotói munkát és az adott jogterület alapos ismeretét igényelné.

De a magyar jogalkotó valószínűleg nem csak ezért nem veszi a fáradtságot az irányelvek értelmes implementálására, a lustaság egyéb okból is jól jön: így van egy plusz eszköz a kezében az EU elleni hangulatkeltésre, és mondhatják „a népnek”, hogy azért van ez a sok bonyolult szabály, mert az „EU miatt muszáj”.

Másrészt maguktól a jogászoktól is eltávolítják az uniós jogot azzal, hogy jelentéktelen törvényecskékben kell utánanézniük az uniós szabályoknak, ahelyett, hogy azok a magyar szabályok között lennének abban a kódexben, ahol logikusan bármelyik jogász keresné. Ezzel tulajdonképpen azt sikerül elérni, hogy nem csak „a népet”, de a jogászokat is elidegenítik az EU-tól és az uniós jogalkotás termékeitől. Ha pedig azt nem ismerik, és utóbb szembesülnek vele, akkor az ugye „megint az EU hibája” – még véletlenül sem a tagállami jogalkotóé, aki az EU-tagságból folyó jogalkotási kötelezettségeit meglehetősen kifogásolható módon teljesíti.

Elegem Van blogger konklúziójával szemben nem a – már-már szitokszóként emlegetett – brüsszeli bürokraták hibája, hogy az irányelveket rosszul, felesleges plusz jogszabályokkal ülteti át a magyar jogalkotó. A brüsszeli bürokraták ugyanis nem csak így tudják „egymás mellé téve kipipálni a harmonizáció eredményét”, ahogy Elegem Van írja. Az implementáció eredményéről a tagállami kormányoknak kell tájékoztatniuk a Bizottságot, és ha a kormányok az „egy irányelv-egy felesleges jogszabály” modell helyett azt írnák a Bizottságnak, hogy „ezt és ezt a két-három különböző törvényt itt és itt módosítottuk, hogy koherens legyen a rendszer”, akkor azt is megértenék és elfogadnák a sokat szidott brüsszeli bürokraták.

Tehát nem Brüsszel miatt lesz EU-szerte rengeteg felesleges törvény: sokkal inkább a lusta, és/vagy inkompetens, ellenben sok helyen EU-ellenes szólamokkal játszó tagállami jogalkotók miatt.