Energiát és demokráciát!

„Ez az energia demokrácia koncepciója, amely alapvetően klímavédelemhez kapcsolódó, igazságossági mozgalmaktól származó megközelítés. A különféle irányzatok többnyire elfogadják a következőket: az energia demokrácia az energiatermelés decentralizálásán alapul, ahol a profitérdekek másodlagosak vagy teljesen irrelevánsak (megjegyzem: többek között ezért is életveszélyes a Fidesz-KDNP államosítási tevékenysége, mert hosszú távra lejárathatja a valódi közösségi tulajdon eszméjét); a szétosztott hálózathasználati jogok felett az önkormányzati energiaszolgáltatók gyakorolnak ellenőrzést; megvalósul a társadalmi párbeszéd és az érdekegyeztetés; mindenki hatékony és fenntartható módon jut energiához, amely környezetbarát módon, megújuló energiaforrásokból kerül megtermelésre.

Az energia demokrácia tehát emberléptékű (akár egy farmon, egy társasházban, egy városrészben vagy éppen egy családi házban valósuljon is meg) és az adott közösség tagjai lehetőséget kapnak arra, hogy befolyásolják, kézbe vegyék energiatermelésüket és –felhasználásukat. Önmaguk hozzák meg a döntéseket és ezekhez kapcsolódóan még képviseletre sincs szükségük: ugyanakkor ez a demokrácia popularizálásának olyan módja, amely nem feszíti szét a tömegdemokrácia kereteit, hiszen egyébként nem kerül lebontásra a képviseleti demokrácia mechanizmusa. Mivel az energiatermelő berendezések közösségi tulajdonban vannak, ezért ez a köztulajdon iránti felelősséget is megerősíti. Az energiatermelés, – elosztás, és – fogyasztás közösségi, politikai és nyilvános tevékenységéggé válik. Mindehhez az kell, hogy a közösségi tulajdon egészséges módon egészüljön ki a magántulajdonnal, hiszen az egyszerre termelő és fogyasztó (prosumer) magánszemély joggal várja el azt, hogy tulajdonosi érdekeltséget kapjon (minderre alkalmas eszköz lehet pl. az energiatermelő szövetkezetek formulája). A döntően helyben és helyi felhasználásra termelt energia nem csak a lokalitás megerősödéséhez járul hozzá, hanem nagyban csökkenti egy-egy ország külföldtől való függését, s így növeli az energetikai szuverenitást. A megújulókra alapozott közösségi energiatermelés óriási mértékben járul hozzá munkahelyek létrehozásához (enyhítve ezzel számos rozsdaövezet helyzetén), s alkalmas lehet arra is, hogy a kapitalista gazdaság növekedés-fétisét (ami a társadalmi és környezeti kizsákmányolás egyik legjelentősebb hajtóereje) enyhítse. Ezen a vonalon haladva a megújulókra alapozott energia demokrácia nem az egyre több és több megtermelt, s elfogyasztott energiában, hanem az egyre hatékonyabb energiafelhasználásban érdekelt. Végtére is kialakulhat egyfajta »energiaszolidaritás«, ahol a közösség nélkülöző tagjai is minőségi módon részesülnek az alapvető energetikai (közösségi) szolgáltatásokból.”