Mit tesz havi húszezer euró az emberrel?

„A Nemzeti Együttműködés Rendszerének egykori miniszterelnök-helyettese, közigazgatási és igazságügyi minisztere, kormányzati struktúrájának megálmodója és megvalósítója, a jogszabályalkotásért hatáskörrel rendelkező kormánytagja hirtelen olyanokat kezdett el beszélni a 444-nek (igen, a 444-nek!44!!4!), hogy az Békemenet után kiált. Navracsics Tibor külföldről bírálja hazáját! Olyanokat állít például, hogy »egyszerűen a magyar közélet, beleértve politikusokat és újságírókat is, olyan nyelven fogalmaz és beszél a másikról, ami nem pusztán vita, hanem annál egy sokkal lesújtóbb és sokkal hevesebb emberi érzelmeket kiváltó dolog.«

Ahelyett, hogy Brüsszelmoszkvát meggyőzné a magyarság ezeréves igazságáról és mély történelmi fájdalmáról, nemzeti sorskérdéseiről, beáll azon balliberálisok táborába, akik állandóan angolul és franciául olvassák és értelmezik a magyar híreket. »Ám ha ezt idegen nyelven olvassuk (mármint a magyarországi vitákat - TP), és magunkra ismerünk, az egy egészen rossz képet ad a magyar belpolitikáról« – nyilatkozza az EU-biztos. De miért kéne nekünk idegen nyelven olvasnunk önmagunkról? Ezer éven át nem éppen azért kűzdött e kis nép itt a Kárpát-medencében, hogy ne kelljen idegen nyelven olvasnia? Ès akkor most jön egy Daniel Cohn-Bendit, akarom mondani egy Navracsics Tibor, és fejünkra olvassa vitáink külföldi jelentését?

Sőt, gazdasági menekülként Brüsszelben még a multikulturalizmust is elfogadta: »Európa eredetéből adódóan multikulturális«. Pedig ismernie kéne, hogy a multikulturalizmussal a hatvannyolcasok akarják Európa szakrális talapzatát megdönteni, a keresztény Európa eszméjét alámosni. Miért ragaszkodik hát hozzá Navracsics, amikor egykoron ő is tudta, hogy a multikulturalizmus nem csak veszélyes, de meg is bukott már réges-rég? (...)

Navracsics Tibornak ugyanúgy tetszett a Nemzeti Együttműködési Rendszer, amíg annak a fizetési listáján szerepelt, mint ahogy most az Európai Unió fizetési listájáról kedvelte meg a brüsszeli intézményrendszert. Lehet persze, hogy ha öt év múlva majd visszatér Budapestre, már nagyon súlyos, Junckerrel vívott vitákra fog visszaemlékezni.”