„A Boko Haram – aki tud hauszául, annak könnyű, de kevesen vannak ezzel így az olvasók között –, azaz a Nyugati Oktatás Tiltott nevű gerillaszervezet mintegy kétezer embert ölhetett meg Északkelet-Nigériában, nem sokkal a párizsi gyilkosságok előtt. A hírt csak néhány lap közölte, s ha igen, akkor is az egyéb hírek között. Mert Borno állam nem az Ile de France, Baga városa nem Párizs, Stéphane Charbonnier, a karikaturista-főszerkesztő pedig egyáltalán nem hasonlít a névtelen, fekete, egyszerű áldozatok közül senkire.
Nem tudjuk, hogy mi történik Nigériában, Szíriában, Pakisztánban, és nem is érdekel minket. Emberek ezreit ölik meg ismeretlen, furcsa nevű szervezetek tagjai, mi pedig úgy képzeljük, hogy a Boko Haram, az an-Nuszra Front vagy a Laskar-e-Taiba stabil legénységgel működő erőszakszervezetek, talán még a cégbíróságon is be vannak jegyezve. Nem vesszük észre, hogy a tagság hullámzik, ide-oda csapódik, s valaki még az egyik társaság nevében robbant, de egy hét múlva már a régi bajtársait lövi új mundérban. 145 gyereket öltek meg Pakisztánban, egyenruhás kisiskolás srácokat, akik szerettek krikettezni.
Európa a fejét csóválta, és örült, hogy nem itt történt ilyen, befogta a fülét, eltakarta a szemét, s nem akarta tudni, miért, kik, hogyan gyilkoltak, csak azt mondta, ezek ilyenek.”