A vélemény szabad

„Tegyük fel, L. Simon államtitkár kapta házi feladatul, hogy helyre tegye Gulyás Gergelyt. Utóbbi nem akárki, a parlament törvényalkotási bizottságának elnöke, mint ilyen, a ház alelnöke is. Gondolhatnánk, tudja, mit beszél. Például amikor a gyülekezési törvény módosítását szorgalmazza. Csakhogy L. Simon éppen őt cáfolja, még hivatkozik főnökére, Lázár miniszterre is. Közben megszólal Gulyás alelnök is, hosszan magyarázkodik, hogy nem is úgy gondolta, hiszen elsők között szólalna fel, ha valaki a gyülekezési jog korlátozását akarná. Csak korábban őszintén válaszolt egy kérdésre, meg nem is úgy értette és egyáltalán.

E helyütt figyelmeztetünk mindenkit, nehogy fel merje tételezni, hogy a fiúk egymással vitatkoznak! Azt is elutasítjuk, ha valaki úgy véli, a ház alelnöke meggondolatlan volt és netán a kedves vezető kiadta az ukázt, a sok baj közepette tegyenek már rendet a fideszes elképzelések között. Mindez fantazmagória, semmi köze a magyar valósághoz. Mindössze annyi történt - egyébként szóra sem érdemes, nem is kellene felfújni -, hogy ez egy ennyire demokratikus állam. Ahol mindenki szabadon beszélhet, kifejtheti terveit, ötleteit. Ami a szívén, az a száján. Különösen akkor, ha része az uralkodó elitnek.

Természetesen a többiek is mondhatnak, amit akarnak. De az kit érdekel?”