Csak a korrektség

„A politikai korrektség elvét sokféleképpen torzították el, hajtották túl és éltek vissza vele, de a píszí iránti feneketlen gyűlölet azért mégiscsak a kifejezés alapjelentésének szól, miszerint úgy kellene gondolkodnunk, viselkednünk, beszélnünk, hogy ne sértsük önérzetében, méltóságában, jogaiban egyetlen vallási, etnikai, származási, kulturális, nemi és társadalmi csoportot sem.

A hétköznapi tudatnak van egy ezzel ellentétes hajlama: egy-egy csoporthoz tartozó egyének, részek tulajdonságait és tetteit rávetíteni az egészre, s a legkülönbözőbb elemekből álló csoportokat úgy kezelni, éltetni, büntetni, mintha mindannyian ugyanolyanok volnának. Így lehet a bűnösök és az ellenség számát sok ártatlan bevonásával megsokszorozni. Hogy a hétköznapi tudat milyen viszonyban áll a valósággal, jól mutatja a hétfői számunkban közölt grafika, mely szerint nincs olyan ország Európában, ahol a közvélemény ne becsülné túl a moszlimok számarányát legalább háromszorosan, de általában még többszörösen, Magyarországon speciel hetvenszeresen.

Vannak (ha vannak) korrekt politikusok, akik fellépnek a populáris balítéletek ellen, és vannak inkorrekt, felelőtlen, populista politikusok, akik megerősítik és meglovagolják őket. Mert nincs más szempontjuk, mint a politikai érdek. Ez utóbbiak emlegetik oly heves gyűlölettel a politikai korrektséget. Holott a politikaival semmi bajuk. Csak a korrektséget utálják.”