„De a »dühös civilek« felheccelői nemcsak őszinteségükben vagy felkészültségükben hagytak maguk után némi kívánnivalót, stílusuk is furcsa. Egyrészt a különböző nívótlan tehetségkutatók előválogatásain bohóckodó előadókat megidézve produkálják magukat a színpadon, másrészt elővették azt a trágár stílust is, amelyet legfeljebb a szexuálisan túlfűtött valóságshow műsorokban szokhattunk meg. Ebben a megvilágításban úgy tűnik, hogy a kormánypártnak egyelőre nem kell valami új és komoly politikai erő kialakulásától tartania. Kivétel talán az lehetne, ha az egyre inkább »dühös civilek« elé igyekvő Gyurcsány Ferenc elviszi a mozgolódókat egy egészen más irányba. Ez egyelőre nem sikerült, hiszen nemet mondtak a bukott miniszterelnökre.
A »dühös civilek« vezetőiről, azaz a »főheccmesterekről« két fontos tényt kell itt leszögeznünk. Az embereket az utcára szólító, majd a sajtót erről értesítő, szónokolni és politizálni kiálló civil ember ugyanis valóban maradhat civil, ugyanakkor átlép egy olyan határt, ahol már nem bújhat a »nem vagyok pártpolitikus« paraván mögé. Ne csodálkozzon, ha személyét »előveszik«, esetleges pártkötődését, más ügyeit megírják.
Végül pedig a második, és véleményem szerint az egyik legfontosabb igény, aminek lassan fel kell majd merülnie e »dühös civil« csoportok szervezőivel kapcsolatban: a törvényes működés és a pénzügyi átláthatóság követelménye. Hisz, ha folyamatosan szervezkednek, és ehhez rendszeresen pénzt gyűjtenek, akkor bizony el kell gondolkodniuk azon, hogy Magyarországon több tízezer civilszervezet létezik, melyek jogilag bejegyzett módon, a törvényeknek megfelelően, pénzügyileg átlátható módon járnak el – ellenben a közösségi oldalakon szerveződő »dühös civilekkel«.”