„A sokk elmúlta után azonban fel kell tenni bizonyos kérdéseket. Azért is, hogy a jövőben ne történjen, ne történhessen hasonló szörnyűség. És persze azért, mert ezekről a kérdésekről eddig nem lehetett szabadon beszélni – aki halkan és óvatosan szóba hozta, azonnal földbe döngölték a véleményterroristák.
Először vegyük a szólásszabadság kérdését! Belefér-e a szólásszabadságba a provokáció, és hol a határ a bátor vicc és az ízléstelen, másokat tettre serkentő gúny között? Tényleg ennyire fontos a megbotránkoztatás joga, hogy megéri belehalni? És szabad-e tréfálkozni valakinek a hitével? Ha mindennel szabad, akkor miért volt bűn az, amikor az egyik magyar humorista az ELTE környékén erőszakra váró nőkről humorizált? Van-e érdemi különbség az erőszak áldozatán való nevetés vagy az öreg, beteg egyházfőn való élcelődés között?
A másik fontos kérdés Európa identitása. Ha egyik oldalról folyamatosan leépítjük a zsidó-keresztény gyökerekre emlékeztető hagyományainkat, mert másokat – például a mozlimokat – sértheti a kereszt, a vallásos tartalmú karácsony vagy éppen egy nemzeti zászló, akkor miért lepődünk meg, ha bepöccennek azon, hogy a hitükkel viccelődünk a Mohamed-karikatúrákkal?”