Ne hazudjatok magatoknak!

„Magyarország 2015-ben pontosan ugyanott tart, mint 2010-ben. Még mindig várjuk a messiást, mindegy, hogy LMP-nek, Millának, Bajnainak hívják, vagy éppen netadó-tüntetéseknek. A fősodratú balliberális értelmiség nagy része azt képzeli, és közvetíti, hogy a hosszú távú politika és az erről folytatott diskurzus helyett azonnali megoldásokra van szükség. Ennek pedig akár az is az ára, hogy az aktuális messiást ledaráljuk, ha nem úgy táncol, ahogy mi fütyülünk.

Mindeközben pedig egyre jobban fogyatkozó hallgatótáboruknak szépen elmagyarázzák, nem arról van szó, hogy olyan feladatot varrunk emberek és szervezetek nyakába, amiket képtelenek megoldani (és nem is lenne elvárható tőlük, hogy megoldják ezeket), hanem arról, hogy ezek az emberek hülyék. A hülyeség pedig itt azt jelenti, nem azt csinálják, amit mi mondunk. Könnyen eladható és értelmezhető, de sehova se vezető utakat kapunk minden nap Kálmán Olgától és Bolgár Györgytől. Párttá kell alakulni most azonnal, és össze kell fogni. Pedig nem ez az igazság.

Oké, összefogás van, és mi jön utána? Mivel váltjuk le Orbánt? És ami ennél is fontosabb, mit csinálunk ezzel az országgal utána? Ezek azok a kérdések, amikre semmilyen válasszal nem rendelkezik a jelenlegi baloldali politikai térfél, és ezek azok a kérdések, amikre nem is engednek választ keresni azok, akik összefogást harsognak. Öt év alatt nem tudott egy értelmes beszélgetés elindulni ezekről a kérdésekről. Pedig az összefogás nem cél, csupán eszköz. Egy eszköz, ami például megkérdőjelezhető, és az áprilisi választási eredmény után meg is kell kérdőjelezni a létjogosultságát.”