„Értelmetlen dolog gazdasági és politikai menekültekről beszélni. A menekült, az menekült. Lehet beléjük rúgni, visszazavarni őket, de ez nem igazán keresztényi cselekedet, ami legalább a lelkész miniszternek eszébe juthatna. Vagy talán a kereszténydemokrata miniszterelnök-helyettesnek két vadászat között. Ez az attitűd a keresztény Európának sem lehet kedves. Ők máshoz szoktak. Multikultúrához meg effélékhez, ami a mi kormányunknak annyira szimpatikus, mint ördögnek a semjénfüst, pardon, a tömjénfüst. Végül is mindegy, ki az ördögűző.
De mi lehet ennek a párizsi orbániádának a folytatása? Mert ha a szellem – Orbán szelleme – kibújt a palackból (Kósa), akkor az megállíthatatlan. Mert például itt van a hat-hétszáz éve ránk szabadult gazdasági menekültáradat, a cigányok. Az oláhok, teknővájók, drótosok, lováriak, beások, szegesek, mennyi nép, és még egymással is alig állnak szóba. (...)
Ma egyre távolodunk Európától. Távolabb vagyunk, mint a mögöttünk lévő három évszázadban. Az orbáni gondolkodás kiszakít minket Európa testéből. Lassan testidegenek leszünk. Kezdenek ránk úgy tekinteni a Lajtán túl, mint egykor fosztogató, nyilazó, portyázó lovas magyar hordákra. Reménytelenül visz vissza minket Orbán Kelet felé, ahonnan jöttünk. Ahogy a buzogányos lovas magyarok, ő is végigrohamozza Európát. És ahogy a portyázó, buzogányos magyarok kora 955-ben az augsburgi csata elvesztésével véget ért, Orbánnak is Brüsszelben fog leáldozni a politikai csillaga. Mert ez a fajta XVII. századi orbáni idegengyűlölő gondolkodás csak ide vezethet. Csak egy egyensúlyából kibillent elme képzelheti, hogy az ő dolga megzabolázni és megregulázni Európát. A baj az, hogy ebben a politikai ámokfutásban két és félmillió magyar a voksaival támogatta. Ami reménykeltő, hogy csak ennyi. A tízmillió negyede. Tudom, a háromnegyedben benne vannak a csecsemők is. De miért ne reménykedjünk, hátha több eszük lesz, mint a szüleiknek.”