Miért szabad tisztelni bárki vallási érzékenységét?

„Pontosan azért, amiért nem tisztelni is szabad. Nekem pl. általában ahhoz van kedvem, hogy érzékeny legyek bizonyos érzékenységekre. Különfélékre. Ezt is megtehetem, és ez így jó. (...)

Gondolunk valamit a világról, ez nyilvánvaló, azért férünk el egymás mellett. De csak hasonlóan gondoljuk, nem hajszálra egyformán. Én is azt gondolom, hogy cseszegetni bárkit lehet – bennünket is, ez magától értetődő –, de számomra kiemelten fontos az a bizonyos csavar: hogy ettől még nem kell mindenáron cseszegetni őket. (...)

Mindenki érzékeny. A muszlimok, a keresztények, a zsidók, az akármik is. Én is. (Nem kizárt, hogy még a kommunisták is, bár egyes tudományos elméletek szerint ez fogalmilag kizárt.) Mindenkinek van mire érzékenynek lennie. Mindenkinek másképpen fájhat egy kariktúra, egy mondat, egy cikk, egy poszt, egy komment. Megint egy evidencia: a véleménydemokrácia része a kurvaanyázás szabadsága is. A visszacsatolás azonnali, nemritkán fájdalmas és aránytalan. Fogalmam sincs, hogy létezhet-e, kialakulhat-e ebben a kultúrában az egyensúly. Ám annak örülök, hogy a Cinken – szigorúan csak szerintem – nem állunk annyira távol tőle. Már amennyire az 2015-ben és ezekben a viharos időkben így felmerülhet.

A Cinken túl pedig: ami nem tetszik, nem olvasom, aki idegesít, kikövetem, amitől undorodom, ignorálom. Ha hiszitek, ha nem, gyűlölet nincs bennem, az túl erős érzés, óvatosan kell zsonglőrködni vele. Az meg biztos: nincs az a szemét-gonosz-cinikus-aljas szó vagy ceruza, amire adekvát válasz a golyó. Azt a leggecibb véleményellenség sem érdemli meg. 

Na hát kb. így fest az én liberalizmuson túli-inneni véleményidealizmusom.”