Ez már az euró alkonya

„Az euró lényegében bevezetése óta inkább domesztikált euró-dollár, mintsem egy autonóm jegybank által életre hívott, hitelszükséglet szülte pénztömeg eredménye. Az euró valóságos dollárkötöttsége igazán a 2008-ban kezdődött pénzügyi válság óta vált nyilvánvalóvá. Kiváltképp akkor, amikor az Egyesült Államokból érkezett »mérgező« hitelcsomagok miatti veszteségleírások és tőkevesztések, és a következményként kialakuló likviditási gondokat éppen az amerikai Federal Reserve oldotta fel azzal, hogy dollárhitelekben részesített európai bankokat, amelyek a dollárt euróra váltották, és így lettek újra fizetőképesek. Normális esetben, ha az Európai Központi Bank valóban autonóm intézmény lenne, neki kellett volna közvetlenül a zsebébe nyúlnia és biztosítani a likvid eszközöket. Erre csak később nyílt lehetősége, amikor a görög hitelleírásokon elszenvedett veszteségekért a bankokat a hihetetlen olcsó források rendelkezésre bocsátásával kárpótolta. Ehhez azonban New York rábólintására is szükség volt.

Ma már arra is bólintottak New Yorkban, sőt szorgalmazták – amiről az Európai Központi Bank korábbi elnöke még rémálmában sem szeretett volna hallani –, hogy a pénzintézet vásárolja fel a zóna országainak államkötvényét, ahogy teszi ezt a Federal Reserve az Egyesült Államokban már régóta, ha erre támad kedve. (A Magyar Nemzeti Bank esetében ez a halálos bűn kategóriáját képezi a ma is a »piacvezető« dogma szerint.) Mára az Európai Központi Bank a gyakorlatban úgy működik, mint a Federal Reserve legújabb tagbankja, azzal a különbséggel, hogy nem küldhet tagot az igazgatóságába, és dollár helyett a bankjegyekre euró van írva, aminek az árfolyamát és kamatát a háttérből lehet tetszés szerint mozgatni.

Ha halkan is, de megkondult a lélekharang az euró mint autonóm euró­pai közös pénz felett. Ilyen nagyban még nem látott a világ pénzforgalom-hódítást, kicsiben azonban igen. Luxemburg frankja és a belga frank működött így hosszú ideig, noha ott csak a kis címleteken jelent meg a luxemburgi lenyomat, a nagyok eleve csak belga nyomattal készültek. Ilyen volt a dollár és a kubai peso kapcsolata is egészen Castróig. Az euroatlanti kereskedelmi és beruházásvédelmi egyezmény útjába váratlan sziklarögök gördültek ugyan, az európai kormányok finanszírozásának esélyeit azonban már nem Európában teremtik meg.”