Forró nyár és ősz elé nézünk

„2. Az elmúlt évek legnagyobb hiányosságának épp a valós társadalmi párbeszéd mellőzését látom. A civil szereplők háttérbe szorítását. Az erőforrás gyarapító rendszerek – oktatás, egészségügy, sport – területén végzett törvényalkotó munka esetében a tűzoltásszerű törvényalkotás helyett, a továbbiakban nagyobb hangsúlyt kellene fordítani a szakértő testületek, a kormányzati háttérintézmények, a civil partnerek véleményének kikérésére és meghallgatására. A döntéshozatal átláthatósága, az alternatívák ismerete, a véleményezési lehetőség biztosítása – a társadalmi partnerek bevonódása, érintettsége következtében – megkönnyítené a meghozott döntésekre épülő intézkedések hatékony végrehajtását.

3. Hatékony kormányzás csak jól teljesítő hivatalnoki gárda közreműködésével lehetséges.Teljesítmény viszont csak olyan közegben születik, ahol a bizalom légköre felülírja a félelem bénító hatását. A bizalom viszont tiszteletet és partnerséget feltételez. Eddigi közszolgálatom alatt akkor sikerült közjót szolgáló eredményeket elérnünk, ha a döntések hátterét ismerték, a végrehajtás módját tervezhették, s a feladatok elvégzésébe saját egyéniségüket, tapasztalatukat is bele vihették a velem dolgozó köztisztviselők. Ha valamelyik elem hiányzott, az lerontotta a közös teljesítményt. Társadalmi erőforrást gyarapító intézményeket, közszolgáltatásokat »zsoldosokkal« nem lehet hatékonyan működtetni, csak a feladatot értő, a közösségük iránt elkötelezett »közszolgákkal«. Mindehhez viszont elengedhetetlen a bizalom, mely fontosabb a pénzügyi erőforrásoknál is. (…)

5. Valós társadalmi feszültségek kezelésére is születtek céljaikat tekintve szükséges, de megoldásukban korántsem optimális beavatkozások. Ezek közé tartozott a közüzemi terhek mérséklését szolgáló »rezsicsökkentés«. Magam, a szakterület államtitkáraként a szociális tarifa rendszerének bevezetését és az energiahatékonysági programok felfuttatását indítványoztam, mint társadalmilag igazságosabb, az ellátó rendszerek üzembiztonságát inkább szolgáló, továbbá tartós kiadáscsökkentést eredményező megoldást. Amikor javaslatommal alulmaradtam, a nagy időtávon is fenntartható rezsicsökkentés »alternatív« módját nem ismerő szakpolitikusként távoztam kormányzati pozíciómból. Továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy a jómódú fogyasztókat nem érdekli az energiaszámla, többségükben nem hajlandók takarékossági erőfeszítéseket tenni, a szegény fogyasztóknak viszont nincsenek eszközeik a pótlólagos befektetésekre. Hosszú távon tehát aligha van alternatívája a szociális tarifák bevezetésének, továbbá az energiahatékonysági beavatkozások támogatásának.(…)

16. Kétségtelen, hogy az elmúlt öt esztendőben történtek biztató lépések, de a jelenleginél nagyobb szerepet kell szánni a hazai kis- és középvállalkozói szektor felépülésére, a családi gazdaságok megerősödésére, valamint termelői és fogyasztói szövetkezetek létrejöttének elősegítésére. – És most elérkeztünk az egyik legfontosabb nemzetstratégiai területhez, a hazai agrikultúrában rejlő lehetőségek rendszerszinten történő kihasználásához. Fontos kormányzati lépésnek értékelhető az, hogy valós lépések történtek annak érdekében, hogy a magyar föld még meglévő része magyar tulajdonban maradjon, ugyanakkor kevésbé értékelhetők azok a lépések, melyek a korábban zsebszerződésekkel, külföldiek által lekötött földalap visszaszerzésére irányultak. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy az elmúlt években a családi gazdaságok megerősítése leginkább retorikai szinten jelent meg a kormányzati politikában, s hiányzott a rendszerszemlélet, továbbá a súlypontképzés. Félő, hogy a most induló uniós költségvetési időszak pályázati forrásai sem a belső gazdaság féloldalas állapotának kiigazítását, és a közmunkaprogramokat kiváltani képes tartós munkahelyek létrejöttét fogják elősegíteni. – Kényes, de egyben megkerülhetetlen kérdés az, hogy elegendő-e a magyar kormányzat részéről az, hogy elsajátítja a globális gazdaság létszervezési gyakorlatát? Megítélésem szerint nem elegendő a hazai kereskedelmi-, pénzügyi-, és kommunikációs piac magyar, úgymond nemzeti tőkésosztály kezébe történő átcsatornázása, mert eddigi tapasztalataink szerint semmivel sem fordítanak nagyobb érzékenységet az egyre inkább feszítő társadalmi problémák iránt.(…)

22. Nos, számomra úgy tűnik, hogy a mögöttünk hagyott öt esztendőben nem fordítottunk kellő figyelmet egymás meghallgatására. Nem volt rá meg a kölcsönös igény. A társadalom – ahogy manapság szokták mondani, a magyar emberek – részéről mostanság kezd megmutatkozni az igény közös sorskérdéseink megvitatására. Kérdés, hogy a kormányzat részéről is jelentkezik-e hasonló szándék a közeljövőben. Amennyiben igen, akkor tartalmi, stílusbeli és személyi korrekciókkal jó esély mutatkozik a közjót szolgáló kormányzati munka folytatására. Ha viszont a társadalom párbeszédre irányuló törekvései kikosarazásra kerülnek, akkor bizonyosan – társadalmi vonatkozásban is – forró nyár és ősz elé nézünk.”