Jézus soha nem engedte elnémítani vagy korlátozni azokat, akiket a többiek igen. A hozzá igyekvő gyerekeket a tanítványok megpróbálták feltartóztatni, de Jézus emiatt dühös lett.
„Te mit tennél Jézussal?
Jézus soha nem engedte elnémítani vagy korlátozni azokat, akiket a többiek igen. A hozzá igyekvő gyerekeket a tanítványok megpróbálták feltartóztatni, de Jézus emiatt dühös lett (Mk 10,14.), és az mondta, ha olyanok nem lesznek, mint a gyerekek, nem mehetnek be Isten országába. (A gyerekek lenézettek voltak abban a korban.) Az út szélén őt szólítgató vakot is próbálták lepisszegni, aki erre még hangosabban ordítozott; Jézus a sokaságtól elfordulva odament hozzá és meggyógyította. (Mk 10, 47.) Amikor beszélt, közbe lehetett szólni, vitatkozni, feleselni; a lejegyzett tanításai inkább dialógusok, mint a mai értelemben vett prédikációk.
Két további ok is kizárja, hogy felháborodva vádolja az egyház a Charlie Habdo kivégzett tagjait. Az első: a keresztények megváltója a kereszten áldozattá lett. Tökéletes ártatlanságánál fogva (ami már nem immanens erkölcsi, hanem metafizikai fogalom) ő minden emberi áldozat lényege és foglalata, vagyis ő az »áldozat abszolútuma«. Ezért bizonyos értelemben minden áldozatban Jézus »van jelen«, vagyis még a gyarló ember áldozatát is ő vszenteli meg«. Az egyháznak a mindenkori áldozat mellett a helye, bármiért lett is áldozattá. (Ami nyilván nem vonatkozik a halálukkal ártatlanokat elpusztító kamikaze-terroristákra.)
Kettő: a bibliai hagyomány Jézusa feltámadott, vagyis győzött a halál felett, »neki adatott minden hatalom mennyen és földön«. Az övéinek, amennyiben ezt hiszik, egyszerűen nincs mitől félniük. Akkor pedig mi ez a defenzív, örökösen a »gonosz világ támadásai« ellen küzdő magatartás? Mit árthat az egyház hitének, amely a halált és a poklot is legyőzi az Írások szerint (Máté 16 18.) néhány pikírt karikatúra? Ilyen gyenge istenünk volna? Nekünk kell védelmeznünk őt? Nem elég, ha ő védelmez minket, bárkitől és bármitől?
Figyelem, nem az a tanulság, hogy a jó keresztény megbotránkoztatja a zsidókat. De az igen, hogy aki keresztényként következetes, nem botránkozik meg egykönnyen, s hogy a határsértően szókimondó, szarkasztikus közlésmódtól – Jézus stílusát ismerve – nem kellene iszonyodni. S talán keresztényibb feltenni a kérdést: nem lehet, hogy a Charlie Hebdo-nak nem a vallással, hanem a vallás nevében tanúsított álszenteskedéssel, kirekesztéssel, erőszakkal van baja? És ha igen, nem lehet, hogy ebben igaza van – függetlenül attól, hogy túlmegy-e a »jóízlés« határain? Nem lehet, hogy bele kéne néznünk a tükörbe ahelyett, hogy megpróbálnánk összetörni?”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki nem azonos Laár András Jézus nevű jógijával. Vizvári Soma írása.
Sok fiatal férfinek lett elege abból, hogy egyre több protestáns templom előtt lógnak a pride-zászlók és a Black Lives Matter transzparensek, ezért úgy érezték, lépniük kell.
A szolgálatok közlése szerint a nehéz időszakokban még többen csatlakoznak soraikba. Erre volt példa a vörösiszap-katasztrófa, az ukrajnai háború kitörését követő menekülthullám vagy idén ősszel a dunai árvíz.
Ő ma is, ebben a lelkileg kiégett, megcsömörlött és értékrendjében felbillent 21. században, az előttünk álló adventben is az ajtónk előtt áll és zörget.
De hol húzódik az erőszak határa? Meddig elfogadható ez a fajta magatartás? Nagy Ervin írása.
Íme a nemzetközi visszhang Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin tárgyalásáról.
Krimit írt a volt miniszterelnök, van benne egy Ferenc néven felszentelt homoszexuális, kiugrott, véres kezű pap, és még sok más ínyencség.
